A Debreceni Déri Múzeum Évkönyve 1975 (Debrecen, 1976)

Néprajz - Dankó Imre: Változások a magyar parasztság életmódjában, kultúrájában, különös tekintettel a dél-bihari síkságra

nem bántotta; sőt ar nagybirtokos és nagybérlő zsidóktól megkülönböztetve kezelte. Ezekben kizsákmányolók, elnyomóit, míg a falusi „kis zsidókban" a szükséges társadalmi munkát végző embert látta. Jól ábrázolta ezt Szabó Pál Az isten malmai című, Biharugrán játszódó regényében. Nem így volt a cigánysággal. A cigányok fel-feltűnve egy-egy karavánnal valóságos átkai voltak egy-egy falunak. A kezük ügyébe akadó dolgokat eltulajdonították, a lopott jószággal, főleg lóval, kiterjedt kereskedést űztek. A megtelepedésre hajlamosabb fa- és sármunkás, valamint muzsikus cigányokat se becsülték sokkal többre. Megtűrték ugyan őket, de mindenütt a falun kívül, a települések szélén kaptak helyet. Egyedül Mezőgyánban alakult másként a helyzet. Itt nagyobb számban telepedtek meg cigányok és kezdtek a faés sármunka mellett mezőgazdasági munkákkal is foglalkozni. Ez meglehetősen nehezen ment, mert a cigánynak nem fizettek annyit, mint a magyarnak; sok előítélettel kezelték őket. A „kitartás" nélküli cigányság így nagyon nehezen tudott alkalmazkodni a falu társadalmához. Ennek ellenére Mezőgyánban eléggé előrehaladtak ezen a téren; aminek az is a jele, hogy a cigányok több esetben betelepedtek a községbe; hogy nem egy vegyes házasság történt.

;i/) Mindez konok szigorúsággal jutott kifejezésre az erős endogámiában. Egyegy község lakossága saját körében házasodott, sőt még egyes falurészek között is voltak endogám törekvések. A gesztiek például elvétve, de akkor is a közvéleményt megbotránkoztatva nősültek Mezőgyánból. Magán a falun belül pedig a szabadvégesi legények csak szabadvégesi lányoknak; a cigányvégesiek pedig csak cigányvégesieknek udvarolhattak; illetve vehették el. Ha azonban mégis „kívülről" házasodtak, akkor is csak abból a tíz községből, ami tanulmányunk tárgya. Az első világháború előtt volt néhány házassági kapcsolat azóta a határon átkerült területen lévő pár községgel is. De ezekben az esetekben is ugyancsak az etnikai tényezők hatottak. A kifelé házasodások köre a következő volt: Sarkad-Kötegyánból-Antról; Mezőgyán-Kötegyánból-Szalontáról; GesztMezőgyánból; Ugra-Zsadányból-Körösnagyharsányból. Zsadány-Okányból házasodott. Leginkább kiházasodott területünkből Okány és Körösnagyharsány. Okánynak a Sárrét nagy településeivel voltak erős házassági kapcsolatai (Vésztő, Szeghalom). Körösnagyharsány pedig Körösszeggel, Körösszegapátival, Körösszakállal állott házassági kapcsolatban. Méhkerék románsága az első világháború előtt kismértékben a Szalonta környéki román községekkel állott házassági kapcsolatban (Madarász, Oláhhomorog). Az első világháború után megerősödtek a Gyulával és Sarkadkeresztúrral való házassági kapcsolatai. A románság beolvadásának egyik útja a vegyes házasság. Azok a méhkeréki románok, akik gyulai vagy sarkadkeresztúri féllel léptek házasságra, eleve beolvadtnak tekinthetők. Csak a Méhkeréken belül kötött házasságok képesek megtartani az etnikumot, illetőleg annak különféle jegyeit (nyelv, g.kel. egyház, a további, ugyanazon közöségen belüli fejlődés lehetősége). Jellemzően ez az etnikai meghatározó erővel bíró történelmi tudat mutatkozott meg leginkább területünk folklórjában is. A török-kuruc harcok, az azokban szereplő népi hősök (Tornyai, Bakó, Szabó) ma is élnek, elevenek.

:i7G 375 Erdős Kamill mezőgyáni gyűjtése. A gyulai Erkel Ferenc Múzeum Adattára. Leltározatlan anyag. 376 Szendrey-Kodály i. m. több helye és Implom i. m. Vö.: Márki S.: Sarkad története i. m. 47-59. 472