A Debreceni Déri Múzeum Évkönyve 1975 (Debrecen, 1976)

Néprajz - Dankó Imre: Változások a magyar parasztság életmódjában, kultúrájában, különös tekintettel a dél-bihari síkságra

A magyarság viszonylagos fejlett műveltségét iskoláinak köszönhette. A kálvinista felfogás az iskolát az ecclésia veteményes kertjének vallotta és létrehozását, működtetését mindenütt megkövetelte. Jóllehet ezekben az iskolákban a reális ismeretanyagnak kis tér jutott, mégis jelentősek voltak, mert csak az ilyen módon létrejött kis falusi iskolák útján jutott le a néphez valamelyes ismeretanyag, műveltségi tényező. A dél-bihari síkság falvainak iskolái a debreceni kollégium partikularendszeréhez tartoztak. Ez az iskolarendszer, amelyet soha senki különösebben nem foglalt rendszerbe és szervezett meg, mindenben a falvak népének igényeihez és lehetőségeihez alkalmazkodott. Ezek az iskolák nem voltak a mai értelemben vett egyházi iskolák, mert az egyházi és politikai község nem volt elválasztva egymástól mindaddig, amíg azt különféle központosító, osztrák eredetű és célokat szolgáló intézkedések meg nem követelték. A papot is a község választotta, akár a bírót, az fizette és „hordta ki a határra" ha nem tetszett neki. Ugyanígy volt az iskolával is. A rektort, preceptort a község fogadta, díjazta. Jó ideig csak formális volt a tényszerű szétválás, mert a szétválasztás után létesített prezsbitériumok mindenütt azonosak voltak a politikai község vezetőségével. A partikuláris iskolának a növendéktanítóság volt az az egyik sajátossága, amivel tárgyunk szempontjából bővebben kell foglalkoznunk. A falusi iskolákban a tanítást nem szakképzett nevelők végezték, hanem az anyaiskola, a debreceni Kollégium, valamelyik felsőbb stúdiumát elvégzett tanulója. Az iskola nagysága, a község igényessége szabta meg, hogy a falu milyen magasfokú stúdiumokat végzett kollégiumi tanulót „hozatott" rektornak és a rektor segítségül préceptorokat az anyaiskolából. A rektorok és préceptorok számára igen fontos volt a tanítás, mert ezzel a kitérővel, a két-három évi tanítóskodással szerezték meg kisebb iskolák esetében hazai tanulmányaik, nagyobb iskolák esetében pedig külföldi tanulmányaik befejezéséhez szükséges anyagiakat. Természetesen az anyaiskola nem tudta ellátni a hatáskörébe tartozó valamennyi iskolát rektorral és préceptorral. Segítségére jöttek tehát a nagyobb partikulák, azaz az olyan több osztálylyal rendelkező iskolák, ahonnan már lehetett rektort, de méginkább preceptort hozni. Vidékünkön a legjelentősebb partikula a szalontai volt, de mindig fejlett, több préceptorral működő volt a sarkadi is. Leginkább ismerjük a szalontai partikula történetét, viszonyait Földi János, Szilágyi István, Arany János élete révén. A partikulák Debrecenhez kapcsolták falvainkat. Rajtuk keresztül érvényesültek azok a kulturális hatások, tényezők, amelyekről részben már szóltunk, részben pedig Arany János költészete révén országosan ismertek. Ez a kapcsolat Debrecen és falvaink között akkor sem szűnt meg, amikor a partikula-rendszer felbomlott. Területünk művelődési központja továbbra is Debrecen maradt, ami például abban is megnyilvánult, hogy az itteni értelmiség Debrecenből származott, vagy ott tanult. Általában elmondhatjuk, hogy ide az értelmiségiek északibb alföldi helyekről származtak.'

55 Többek között az is et355 Például csak a következőket soroljuk fel: Daróczy Antal okányi gyógyszerész hajdúnánási; Debreczeni Sándor kötegyáni malomtulajdonos túrkevei; Erdélyi Dezső okányi állatorvos nagyváradi; Fejszés András biharugrai ref. lelkész hajdúböszörményi; Fényes Menyhért biharugrai jegyző berettyóújfalusi; dr. Gál György okányi orvos debreceni; Gaál Jenő körösnagyharsányi írnok debreceni; Hajdú Gyula zsadányi igazgatótanító földesi; Kertész István méhkeréki jegyző hajdúszoboszlói; dr. Kiss Barnabás sarkadi szolgabíró berettyószentmártoni; Kovács Pál sarkadi társulati csatornafelügyelő debreceni; Osinszky Ernő mezőgyáni jegyző hajdúnánási stb. származású volt. A felsoroltak és a meg nem említettek iskoláikat Debrecenben végezték. 468