A Debreceni Déri Múzeum Évkönyve 1975 (Debrecen, 1976)

Néprajz - Dankó Imre: Változások a magyar parasztság életmódjában, kultúrájában, különös tekintettel a dél-bihari síkságra

kete hímzéssel, a kötegyáni, mezőgyáni és geszti szalmakalapviselet az általánosan használt férfi kékfestő kötő. Érdekes megjegyezni, hogy Méhkerék románjainak viselete azonos a magyarokéval. Csupán fázisbeli eltolódás észlelhető benne. A lakosság szegénysége miatt később tért át a csizma és a nadrág viseletre, mint a környező falvak magyar népe. A nők ruházkodása még ezenfelül bizonyos szerény hímzésdíszt is tovább megőrzött. Ez összefüggésben van azzal, hogy Méhkeréken a kendertermesztés is tovább élt, és a fonás-szövés is jobban megmaradt. A hímzésdíszek szinte kizárólag az ingmellek, az ingujjak keresztszemes kivarrására szorítkoztak. Mint tájjellegű ruhadarabot kell megemlítenünk az úgynevezett kötegyáni kalapot. Ez fekete posztókalap, széles fekete szalaggal, a teteje kerekre van begyűrve, karimája széles. A környéken mindenütt ismerik, a kötegyáni férfiak általánosan hordják, erről mindenki megismeri őket. A lakosság életében, viselkedésében jelentős tényező volt az egyház, a vallás hatása. Méhkerék kivételével minden falunk tiszta reformátusnak mondható. A sarkadi katolikusság uradalmi produktum volt. A sarkadkeresztúri g. keleti románság pedig méhkeréki származású, viseletében és életmódjában, nyelvében teljes mértékben azonosult a magyarsággal. A kálvinizmus realisztikus világképet és szigorú puritanizmust alakított ki a lakosságban. Mindez szervesen összefüggött a paraszti felemelkedés kistőkés törekvéseivel és létrehozott egy célratörő, reális magatartást. Ezt a magatartást nagymértékben meghatározta a földéhség is, ami a legjellemzőbb sajátsága volt életüknek. A dél-bihari síkság falvainak reformátussága éppen ezen alkati tényezők és társadalmi tendenciák hatására soha sem vált szélsőségesen vallásossá, rajongóvá. Ennek a magatartásnak a körvonalai leginkább a hiedelemvilág szegényességében mutatkoztak meg. Ez a szegényesség különösen szembetűnő, ha a szomszédságban lakó románságéval vetjük egybe. Érdekesen állította szembe a két nép eltérő hiedelemvilágát Kovács Imre, a már többször említett feljegyzésében. Szerinte a magyaroknál is a babona „kivált az Asszonyoknál, némely dologra nézve uralkodik, de hasonlóságba sem jöhet az oláhság álmaival."

353 Nyilvánvaló, hogy ebben a jelenségben is fáziskülönbségről van szó. A gazdaságilag hátrányosabb helyzetben lévő, társadalmilag kevésbé fejlett, művelődésben lemaradt románság kultúrája alacsonyabb szintű volt a magyarságénál. Érdekes idevonatkozóan megemlíteni, hogy Méhkerék elszigeteltnek vehető románságának is fakult a hiedelemvilága, világképe, nagymértékben reálissá vált, nyilván a környezet hatására. A reális világképpel függ össze, hogy területünk népének szokásanyaga se gazdag. A családi ünnepek (születésnap, keresztelő, szerelem-házasságkötés; halál-temetés) szokásanyaga is szegényes. Ezeket is a névnapokhoz hasonlóan főleg gazdagabb étrenddel ünnepelték. A születésnap jelentéktelen alkalom csupán, általában nem is emlékeztek meg róla. A naptári ünnepek közül a karácsonyt ülték meg leginkább. A többi kevésbé volt jelentős. Érdekes, hogy vidékünkön a március 15-ének alakult ki széles körű megünneplése.

354 Részletesebb elemzés bizonyára felfedné a kapitalizálódó paraszti élet és a polgári forradalom megünneplése közti Összefüggés számos összetevőjét is. 353 Schram-Kovács i. m. 23-24. 354 Dankó-Korek i. m. 32. 30* 467