A Debreceni Déri Múzeum Évkönyve 1975 (Debrecen, 1976)

Néprajz - Dankó Imre: Változások a magyar parasztság életmódjában, kultúrájában, különös tekintettel a dél-bihari síkságra

párosult. Az egyéni érvényesülés a nagycsaládi keretek között nagy akadályokba ütközött. Az adott gazdasági és technikai kereteket alig lehetett átlépni, vagy módosítani, s ha mégis, akkor nem késett a közösségi elítélés. Ez persze nemcsak a család ítéletére vonatkozott, hanem az egész falura. A többszörös megkötöttségből a legények igyekeztek leginkább szabadulni. A jó komák úgynevezett „cimboraságot" képeztek, ami egyúttal - mint már láttuk is - munkaszervezeti forma is volt. 1788-ban a kötegyáni „Virág Mihály, Virág János, Felföldi Marci, Szőke Laci ezek négyen egy cimborasághoz lévén, egy időben egyszersmind egy ember sertvését lopták el és ölték meg. Penitenciát tartottak."

34

' Nyilván anyagi függetlenségre akartak szert tenni, ami önállóbb életük alapja lett volna. A későbbiek során általános volt, hogy hasonló indokból, a legények rendszeresen dézsmálták családjuk gabonásait, nyájait. A lopott termény, állat árából aztán mulatoztak, de voltak olyanok is, akik félretettek belőle. Az egyik adatközlőnk mesélte, hogy annakidején szó nélkül engedte, hogy a fia elemeljen ezt-azt a magtárból, mert legénykorában ő is úgy csinálta és egyszer, amikor az apja rajtakapta valamin, és megbüntette, megfogadta, hogy nem fogja észrevenni, ha majd a fia ugyanígy csinál. Pénzt azonban ő sem adott a fia kezére, mert az azt jelentette volna, hogy „két gazda van a háznál". A szabadosabb életformák kialakulását nagyban gátolta a falusi (mezővárosi) közigazgatás hosszú századok alatt megkövesedett szervezete is. Sarkad mezővárosban például a következő tisztségek voltak: bíró, jegyző (nótárius), a város gazdája, hadnagy, preceptor (adószedő), erdőcsősz, mezőcsősz, borbíró, székgazda, molnármester, csaplárosok, ármások, kisbíró.

346 Kötegyánbanj tehát egy faluban, alig volt más a helyzet. Például „Az 1842-dik év November 1-ső napján, ugyan tsak az 1842-dik katonai évre. Szembetűnő többséggel helység Bírájának választódott Lukács Gergely, T. Bírónak öreg Felföldi István, Esküitek: Öreg Fazekas János, Komlósi Mihály, Sarkadi István, Felföldi András, Nemes Mihály N. Felföldi Mihály, Gellén Gáspár, Nagy Sándor, Papp József. Adószedő: Pállag Péter. Kis Bírák: Fazekas Mihály, Szőke Mihály, Széplaki Ferenc. Ármások: Oláh György, Virág István. Bakterek: Huszár András, Nagy István. Strázsa: Oláh Mihály.

Mí A tisztségviselőket választották ugyan de a szolgabíró javaslata alapján és csak azok, akik jobbágytelken ültek. A falusi elöljáróságok a földesuraságok, illetőleg a nemesi vármegye szervezetei voltak és annak az érdekeit szolgálták. Központi feladatuk volt az állami és a földesúri adók behajtása, a közmunkák megszervezése és lebonyolítása. A választásoknál semmiféle különlegesebb szempont sem érvényesült, „választási harcot" legfeljebb személyi (családi) ellentétek idéztek elő. Mégis - nem is kevésszer — a falusi elöljáróság a nép érdekeit védve, ellentétbe került az urasággal és vezette a jobbágyok ellenállását, pereit a földesúr ellenében. A kötetlenebb életformák utáni vágy másképpen is megnyilvánult területünkön. Külső jele volt ennek az „illendő viselet" kérdése. A módfelett való öltözködés, a ruházatban is megnyilvánuló „úrhatnámság" állandó tárgya volt a különböző intéseknek, feddéseknek. Más területektől elhatárolható népviselet nem alakult ki vidékünkön. Egy XVIII. századi adat a nagyharsányi férfiak viseletét a következőkben írta le: „Kerek kalap, rövid fekete guba, fekete fá345 Kötegyáni ref. egyház jkv. 1788. 346 Márki S.: Sarkad története i. m. 180-182. 347 HBmL. Kötegyán község protocolluma 1842-1874. 1842. 2. 30 Déri Múzeum Évkönyve