A Debreceni Déri Múzeum Évkönyve 1975 (Debrecen, 1976)

Néprajz - Dankó Imre: Változások a magyar parasztság életmódjában, kultúrájában, különös tekintettel a dél-bihari síkságra

matos igyekezettel Fólytattatik tisztíttatása."

247 Ugyanezt mondta a Gyepesről is. Szavait jónak véljük idézni, mert az is kiviláglik belőle, hogy a jelenben jelentéktelen Gyepes a múltban fontos, a Fekete-Körössel egyenrangú folyóvíz volt és igen nagy jelentőséggel bírt vidékünk életében. Kovács Imre azt írta a Gyepesről, hogy „Ámbár eredeti fórással nem ditsekedhetik, és tsak ezen Járásba a Görbendi határba veszi is, a Fekete Körösből kiszakadván, kezdetét, az említést mégis meg érdemli, mivel azon kívül, hogy Járásunknak nagy részét által keringéli, nagyságára és használásra, úgy kártételeire nézve semmit sem enged a Fekete Körösnek, mellybe Békés Vármegyébe Doboznál ismét vissza ömlik, és valamint az a Vizeket Regulázó kiküldöttség tárgya lévén, tisztíttatása erős lépésekkel munkába vétetett."

248 A múlt század derekán megindult általános folyamszabályozás és ármentesítés nem hozta meg mindjárt a várt eredményt. Osváth Pál azt mondta: „tagadhatatlan, hogy a vizek szabályozása ólta járásunkban a folyók, mocsárok és nádas rétek nagyon megfogytak, de vannak azért ma is elég nagy számban csaknem minden határon olyan ereink és tavaink, melyek teknő alakjuk és a miatt mert lefolyásuk nincs, csupán eső vízből és úgy meg telnek, hogy csak akkor száradnak ki, ha hosszas szárazságban elpárologhatnak."

249 A szántóföldek növekedésével párhuzamosan folyt a belvízelvezetés. Tekintve, hogy először a partosabb részeken fekvő földterületeket alakították át szántókká, a belvízelvezetés jó ideig könnyű volt. Nem sok idő kellett azonban, hogy ezek a vizek is eltűnjenek, kiszáradjanak. Folyamatos munkákkal levezető csatornákat ástak. Néhol, mint például Geszten, olyan gyorsan ment ez a folyamat, hogy Márki Sándor már 1877-ben, tehát két évvel Osváth Pál könyvének megjelenése után, azt írhatta, hogy „gazdag határában valaha sok kárt tett a Korhány,"

2j0 vagy Méhkerékről mondván: „gazdag határának termését nemegyszer tette tönkre a Kölesér."

2oí Bár teljes sikerrel zárult a folyószabályozás és az ármentesítés munkája és az azóta eltelt idő alatt is a víztelenítést tovább fejlesztették, területünk mindmáig nedvesebb az Alföld többi részénél. A Körösök és ágaik, a Kölesér, a Korhány, a Gyepes, a különböző ásott csatornák sok vizet szállítanak és tárolnak is egyben. A Körösök vízhozama nagy, egy-egy tavaszi áradás még ma is problémák elé állítja nemcsak az illetékes vízügyi szerveket, hanem a lakosságot is. Az utolsó nagy árvíz az 1925. évi volt. Síkvízzé változtatta az egész vidéket, több helyen átszakította a gátakat és elborította a gyula-sarkadi műutat is, hetekre megbénította a munkát, közlekedést. Igen nagy károkat okozott.

2

'

2 Ekkor a régi vizeket teljes egészükben lehetett újra látni, ahol víz volt akkor, ott régen, az ármentesítés előtt állandóan víz állt. Fel is emlegették az akkori öregek a régi „vizes világot", amikor még minden falu vízzel volt körülfogva és csak csónakon lehetett egyik helységből a másikba menni. Ennek a vizes világnak az emléke, noha már egyetlen olyan ember sem él, aki még láthatta volna, igen eleven a délbihari síkság lakosságának emlékezetében. Ismerik a határ lapályosabb, régen víz alatt álló részeit, tudják, hogy hol, merre mentek a hajóutak, hol álltak a vízi malmok. Eleven az emlékezet az akkori életmódra vonat247 Schram-Kovács i. m. 5. 248 Uo. 6. 24a Osváth i. m. 16. 250 Márki S.: A Fekete-Körös és vidéke i. m. 46. A Váradi regestrum 109. pontjára hivatkozik. 251 Uo. 57. 252 Békés-Bihari árvízkönyv (Gyula, 1926) 31. 28* 435