A Debreceni Déri Múzeum Évkönyve 1975 (Debrecen, 1976)

Néprajz - Dankó Imre: Változások a magyar parasztság életmódjában, kultúrájában, különös tekintettel a dél-bihari síkságra

régi agyagból állt.

2

''

0 A vizek évente többször is elöntötték és a mélyebb helyeken állandóan meg is maradt a víz. A területünket északról a Körösök Nagyés Kissárrétje határolja. Ez a két kistáj szorosan összefügg nemcsak egymással, hanem a dél-bihari síksággal is. A Sárrétek szép és korai Györffy Istvántól közölt leírását ismerjük Bertalan Szilágyi Lajostól, 1827-ből, tehát a folyam- és belvízszabályozás előtti időből.

2

'

л Ujabban Szűcs Sándor sokévi néprajzi gyűjtés és nagyszerű helyismeret alapján több munkájában tárta elénk ezt a tájat.

2

" A dél-bihari síkság ugyanilyen volt. Sajnos területünknek nem akadtak ilyen gondos leírói, ismertetői. Csupán Kovács Imre 1882-ből származó leírását említhetjük meg.

2

'

1

' Kovács nemrégiben kiadott írása az itt található vizek ismertetése kapcsán mutatja be a vidéket. Munkáját nemcsak Osváth Pál ismertette és hasznosította nagyhírű, tárgyunk szempontjából is nagyon fontos munkájában, hanem Márki Sándor is. Kovács 1827-ben így írt „Tenkétől kezdve, le egészen Békésig némi megszakításokkal erdők között halad a Körös »Fekete«, ép úgy hatva azokra, mint befolyásolva általuk. Mert árvizek idején a Körös tömérdek fát szokott kiszárasztani, kivált ha huzamosabb ideig nem vonulhat le az elfoglalt területekről; viszont a medrébe tönkök és gallyak a tutajosokra s apró-cseprő gabonahajókra gyakran veszélyessé teszik a közlekedést. . . tekintve továbbá a fatörzseket, melyek bedőlve a Körösnek nem igen széles medrét sok helyütt keresztbe tökéletesen elfoglalják, - könnyű lesz megértenünk, miért szorítkozik itt a közlekedés csaknem kizárólag lélekvesztő csónakokra s miért nem teszik ki magukat nagyobb gabonaszállító hajók azon eshetőségnek, hogy minden lépten-nyomon fennakadjanak. "-'''' Az árvizektől a községek közvetlen közelében levő néhány száraluzaton fekvő szásntóföldek is igen sokat szenvedtek. Az 1713. évi remetei - a későbbi Kötegyán - összeírás azt mondja, hogy „ha a nevezett Gyepes folyó medréből kiárad, sem a réteket, sem a szántóföldeket nem lehet megművelni."

2

'" Ezt panaszolják a méhkerékiek is 1827-ben „az Országos Öszve írásban foglalatoskodó Deputationak", írván, hogy ,,a' mi pedig a' Szántó és Kaszálló Földeinket illeti - azoknak minéműsége sovány székes, vagyis háromszori szántással is nehezen mívelhetők, kevés hasznot hajtók, azomban ezeknek nagyobb része mint a szintén a' Kaszállóinknak is ki vagyon téve a' gyakori kártékony víz áradások viszontagságainak, úgy hogy sokszor még a' Földbe vetett magunk is örökre oda vész, nem hogy haszonnal vehetnénk vissza. E' mellett a' kész bogja szénáinkat is az árvíz gyakran el hordani, és a' marha legelőt annyira meg szorítani szokta, hogy sokszor a' Lábas Jószágainkba több károkat vallani kéntelenítettünk."

2

'

1

" Az urbáriumok is tele vannak idevonatkozó adatokkal. Már a XVII. század elejéről vannak arra adatok, hogy a káros vizek ellenében egy-egy földesúr úrdolgában bizonyos, kezdetleges védelmi munkát végeztetett. Kovács Imrénél olvashatjuk például, hogy a Fekete-Körösnek „már öt Esztendők által szorgal240 Pécsi Márton-Sárfalvi Béla: Magyarország földrajza (Bp. 1960) 106. 241 Bertalan Szilágyi János: A biharvármegyei Sárrét leírása. 1827. Közli: Győrif

у István. Aquila 1920. évf. 60-70. 242 Szűcs Sándor: A régi Sárrét világa (Bp. 1942). Műveinek felsorolását (melyek mindegyike érdekes tárgyunk szempontjából) lásd: Péter László: Szűcs Sándor köszöntése. Ethn. LXXIV. évf. (1963) 3. 502-504. 243 Schräm. Ferenc: Két XIX. század eleji kézirat. A Gyulai Erkel Ferenc Múzeum Kiadványai 39. (Gyula, 1962) 5-7. 244 Márki S.: A Fekete-Körös és vidéke i. m. 8-9. 245 OL. U. et С. 1713. 39 19. 246 OL. Regnicol. lvt. Conscr. Regnicol. VIII. N. 26. Méhkerék. 434