A Debreceni Déri Múzeum Évkönyve 1975 (Debrecen, 1976)

Néprajz - Dankó Imre: Változások a magyar parasztság életmódjában, kultúrájában, különös tekintettel a dél-bihari síkságra

völgyi Ármentesítési Társulat.

228 A társulat 1856-60 közöt közmunkával igen jelentős munkát végzett, de az 1863. évi rendkívüli szárazság; majd pedig az 1871 és az azt követő évek árvizei (1876., 1878. és 1881.) lelassították a munkát.

229 Végül is a Tiszacsalád irányítása alatt a Fekete-Körösi Ármentesítési Társulat elvégezte feladatát és ármentesítette területünket. Az ármentesítés alig elviselhető terheket rótt a parasztbirtokokra. Egyrészt mert a gátakat, csatornákat, zsilipeket közmunkával csináltatták meg, másrészt mert a parasztbirtokokra jelentős ármentesítési hozzájárulást vetettek ki s nem utolsósorban azért, mert az ármentesítés révén müvelésre alkalmassá tett földterületek javarésze nem a parasztságé, hanem a nagybirtokosoké lett. Az ármentesítés ezen negatív oldalai mellett meg kell említenünk azt, hogy a szegényparasztság ekkor „tanult bele" a földmunkába és sokan közülük; főleg Sarkadról és Sarkadkeresztúrról, a kubikusok közé álltak. Kubikusok végezték a földmunkát területünk vasútépítkezéseinél. 1880-ban épült meg az alföld-fiumei vasút nagyvárad-eszéki szakaszának nagyvárad-sarkadi része. Mindmáig ez a terület fő vasútvonala. Az első világháború után Romániáé lett s így a délbihari síkság vasúti közlekedés szempontjából a vésztő-kötegyáni szárnyvasútra szorult. A délbihari síkság vasútjait eredetileg se a lakosság, a községek igényeinek, hanem az uradalmak kívánságainak megfelelően építették. így maradt vasút nélkül Zsadány, Geszt, Mezőgyán és végeredményében Sarkadkeresztúr községe is,- akárcsak Kötegyán, ahol a vasútállomás 4 km-re esett a falutól. Mindez oda hatott, hogy a dél-bihari síkság 10 falujából az 1870-es évektől kezdődően lassú és kismértékű elvándorlás indult meg. Kivándorlás alig akadt, ellenben igen sokan a főváros és más városok építkezéseinél helyezkedtek el vagy más ipari munkát vállaltak. Ezekre a munkavállalásokra az volt a jellemző, hogy többségükben nem jártak együtt elköltözéssel. Egyedül Méhkerék román szegényparasztjai vállalták idegenben is a mezőgazdasági munkát. Mint summások közeli és távolabbi uradalmakban keresték meg a létfenntartásukhoz szükséges terményt, pénzt.

ш A jobbágyfelszabadulással kialakultak a végeredményében 1945-ig érvényes birtokviszonyok. Ezek szabták meg a dél-bihari síkság parasztságának életét, tekintettel arra, hogy a területen semmi jelentős iparosítás sem történt. Természetesen a birtokviszonyok egészségtelenül alakultak. A múlt század utolsó éveiben területünkön a következőképpen alakultak a birtokviszonyok: 712 db 0- 5 Kat. holdig térj. birtok volt 2009 kat. h-on átl. 2,82 304 db 5- 10 Kat. holdig térj. birtok volt 996 kat. h-on átl. 3,27 97 db 10- 50 Kat. holdig térj. birtok volt 2418 kat. h-on átl. 24,92 36 db 50- 100 Kat. holdig térj. birtok volt 2111 kat. h-on átl. 58,64 14 db 100- 500 Kat. holdig térj. birtok volt 6100 kat. h-on átl. 435,71 3 db 500-1000 Kat. holdig térj. birtok volt 1780 kat. h-on átl. 593,33 8 db 1000 holdon felüli birtok volt 67405 kat. h-on átl. 8425,62 228 Vetner Ferenc: A Fekete-Körös szabályozásának jelen állása. Anyagi Érdekeink 1867. II. szám és Gallacz János: Monográfia a Körös-Berettyó völgy ármentesítéséről és ezen völgyben kialakult vízrendező társulatokról (Nagyvárad, 1896) Vö.: Korbály József: A Körösök és a Berettyó szabályozása és vízjárása (Bp. 1917) - A vízrendezés, vízhasználat előmozdítására és a vitás kérdések tisztázása végett a legeltetési társulatokhoz hasonlóan vízi társulatokat létesítettek. Az 1871. évi XXXIX. te. és az azt módosító 1879. évi XXXIV. te. a vízi társulatokról részletesen rendelkezett. Ezeket az alaptörvényeket módosította az 1884. évi úgynevezett tiszai törvény és az 1885. évi XXIII. te. 229 Borovszky i. m. 263-264. 230 Méhkerék parasztjai nagyszámban kerestek távoli uradalmakban munkát. Vö.: Vermes E. i. m. több adatával. 427