A Debreceni Déri Múzeum Évkönyve 1975 (Debrecen, 1976)

Néprajz - Dankó Imre: Változások a magyar parasztság életmódjában, kultúrájában, különös tekintettel a dél-bihari síkságra

a terület megmentéséhez. Nem tudták megakadályozni, hogy további hódoltatások ne történjenek, hogy a portyázások csökkenjenek, sőt elmaradjanak, hogy a II. Rákóczi Györgyöt elpusztító török büntető hadsereg felvonulása és visszavonulása közben ne pusztítsa el az egész vidéket. A pusztulást nem tudták megakadályozni az itt mind nagyob számban meghúzódó bujdosók sem, Thököli sem. Még kevésbé tudták kivédeni a törököt kiűző felszabadító seregek pusztításait. Mindezek következtében területünk a XVII. század végére majd teljesen elpusztult, elnéptelenedett. A pusztulás méreteit jól illusztrálják Mezősi Károly adatai. Mezősi egy hatalmas munkában sokoldalúan elemezte az 1693. évi, közvetlenül a török kiűzése után készült összeírást. Megállapította, hogy „itt teljes a pusztulás, mert az 1692-i összeírás Bihar vármegye e részében csak emberemlékezet óta néptelen falvakat tud felsorolni."

143 Elsőnek felsorolja azokat az elpusztult településeket, amelyek „már emberemlékezet óta lakatlanok, elpusztultak, ezek: Bagd, Barmod, Begécs, Bölcsi, Gyanté, Győr, Негра, Iklód, Keszi, Kéza, Kölesér, Költ, Középugra, (mindhárom Ugra, Kis- és Nagy-Ugra, valamint Monostorugra elpusztult), Okány, Oroszi, Peszere, Piski, Prépostösi, Sarkadösi, Simonkerék, Szil, Sziltarcsa, Tamási, Varsány, Váttyon. Mindebből a későbbiek során csak Ugra és Okány települtek újra. A többi település is elpusztult ugyan, de csak az 1600as évek legvégén. Ezek közül aztán már több újra épült, mind pl. Méhkerék, Sarkadkeresztúr, Mezőgyán, Kötegyán, Geszt. Sarkad katonai telepen és Körösnagyharsány hajdúvárosban folyamatosnak kell vennünk a települést, ha különben ezeknek a helységeknek lakossága is nagyon megfogyatkozott és nagy átalakuláson is ment át

144 A másik nagy társadalmi változás, ami ezekben a veszélyekkel teli, zűrzavaros időkben jött létre, az volt, hogy lényegét tekintve a rendiség felbomlott, az anarchiába torkollott feudalizmus megszűnt vidékünkön. Kedvezőtlen körülmények között ugyan, de szabadon, magára maradva folytatták az életet az itt maradt lakosok. Az így kibontakozó társadalmi átalakulást csak jobb elnevezés híján nevezhetjük polgári fejlődésnek, mindenesetre ez a fejlődési irány mutatkozott meg a reformáció egyöntetű elfogadásában.

14S Ennek kapcsán létesültek területünkön az első iskolák. A prédikátorok tanítottak bennük. Eleinte a váradi főiskola, majd pedig Várad elfoglalása után a debreceni Kollégium volt rájuk nagy hatással.

146 Egyébként a termelés minden téren visszaesett. A korábbi munkaszervezet széthullott, újabb nem alakult ki. A háborús viszonyok következtében és a lakosság megfogyatkozása miatt a vetésterület nagysága csökkent. Az irtások visszaerdősültek, az előzően kultúrtájak elvadultak. A technika fejlődésére se volt mód, mert a szükséges társadalmi feltételek hiányoztak hozzá. Viszonylag 143 Mezősi i. m. 176-182. 144 Borovszky i. m. 542-545. 145 Uo. 529-535. Sarkad már az 1530-as években elismerte a reformációt. 1546-ban itt járt Dévai Biró Mátyás. Vö.: Márki: Sarkad története i. m. 73., Rácz Károly: A zárándi egyházmegye története (Arad, 1880) 238. és Barcsa János: A tiszántúli ev. ref. egyházkerület történelme I. (Debreczen, 1906) 218. - Sarkadkeresztúr a XVI. század közepén reformált. Vö.: Rácz K. i. m. 209. és Barcsa i. m. 174., 218. - Harsány reformációja is ekkor történt. Vö.: Barcsa i. m. 166. „Mykere", azaz Méhkerék is elfogadta a reformációt és a XVI-XVII. században református vallású magyar lakosai voltak elpusztultáig. Vö.: Rácz K. i. m. 222. és Barcsa i. m. 193. 146 Barcsa János: A debreczeni református kollégium partikulái (Debreczen, 1905) több helye. 413