A Debreceni Déri Múzeum Évkönyve 1975 (Debrecen, 1976)

Néprajz - Dankó Imre: Változások a magyar parasztság életmódjában, kultúrájában, különös tekintettel a dél-bihari síkságra

ben nagyarányú belső vándorlás alakult ki, amely területünkön igen nagy méreteket öltött. A birtokosok és néhány jobbágy is elvándoroltak védettebb területekre; a Felvidékre, Erdélybe, Debrecenbe. Mások viszont itt kerestek menedéket és pár nagyobb településre húzódtak, mint például Szalontára, Sarkadra, Kölesérre. Ennek következtében ezeknek a helységeknek a határai megnőttek. Igen kevesen, de voltak olyanok is, akik helyben maradtak és próbálták folytatni az életet, a termelőmunkát. Mind ezeket, mind pedig a Szalontára, Sarkadra, Kölesérre menekülőket igen sok megpróbáltatás érte. Hiszen Szalonta, Sarkad és Kölesér is elpusztult a későbbiek során és csak részben telepedtek beléjük vissza a bajok elmúltával a régebbi lakosok. Kölesér például teljesen elpusztult és nem is telepedett újjá. A nagyarányú belső vándorlás, a különféle, de sohasem foganatosított birtokadományozások, a hajdúság kialakulása, majd Bocskai István fejedelem és utódai által való letelepítésük, kiváltságokkal való ellátásuk, katona telepek keletkezése és természetesen nem utolsó sorban a háborúságok közvetlen pusztításai, fenekestül felfordították területünk birtokviszonyait.

139 A birtokviszonyok megváltozása a különben kedvezőtlen 139 A hódoltság 1557-58 körül a Fekete-, illetőleg a Hármas-Körös balparti megyéit ol vasztotta magába. Gyula és Borosjenő várai egyelőre megakadályozták a hódoltság ki terjesztését. De Gyula eleste után más lett a helyzet. Bihar megye déli része is hódoltsági terület lett. Egyes helyek ugyan már régebben, 1554 óta adóztak a töröknek, azonban 1566 óta rendszeresen, állandó jelleggel szerepelnek a defterekben Sarkadkeresztúr, Háromugra, Mezőgyán, Barmod, Oros, Sarkad, Zsadány, Gyanté, Sziltarcsa, Meggyes, Váttyon, Bogyiszlóháza, Keszi és Répáskeszi községek. Az 1540-70 közötl csaknem megszakítás nélkül folyt küzdelmek alatt igen nagy ingadozás mutatkozott a birtokviszonyokban; Bajoni Ferencnek Tamásiban 3, Okányban 4, Varsányban б portája volt 1552-ben. Ugyanekkor a Drágffy családnak Ősiben 4 portáját jegyezte fel a dicator. A Toldi családnak Peszéren 2, Orodon 19, Gyantén 9, Kesziben 1 portája volt. A váradi püspökség Bogyoszlóházán 24, Kézán 8, Barmodon 14 portát bírt. A váradi székeskáptalannak pedig Nagyharsányban 15, Kisharsányban 11, Begécsen 5, Tamásiban 29 portája volt. A váradi Szent István káptalannak Prépostösiben volt 3 portája. 1599-re végbement a gyökeres változás. Az egyházi birtokok teljesen megszűntek, egyes nagybirtokos családok is eltűntek. Az átmeneti állapotra jellemzően sok volt a királyi birtok. Erről az átmeneti állapotról fest jó képet az 1599. évi dicalis conscripto (OL. Reg. dec. В. 976.). Sajnos ez nem a porták, hanem a házak számát tünteti fel. Ekkor kisnemesi birtok volt: Középugra, Monostorugra, Keszi, Váttyon, Zsadány, Okány, Orosí, Sarkad, Kötegyán, Simonkerék, Méhkerék, Mezőgyán, Sziltarcsa, Geszt, Meggyes, egészen és Bölcsi részben. Ugyanekkor királyi birtok volt Tamási, Szil, Kéza. Pata, Pataösi, Barmod. Ezeknek a birtokoknak a pusztulását az is mutatja, hogy alig van bennük ház. A régi nagybirtokos családok helyébe újak léptek. így bírt Bocskai István Fancsikán 8 házzal, Öcsiben 3 házzal, Kisharsányban és Nagyharsányban 668 házzal birtokot. A Sennyey család Tárcsán 38, Peszerén 8 házzal, Ghyczy Péter Tamásiban, Peszerén és Kötetarcsán bírt házszámmal nem jelölt nagyságú részt. A régi családok közül egyedül Toldi István szerepelt birtokosként Gyantén. Erdély és a török közti viszony alakulását is ez a terület érezte meg leginkább. Békés Gáspár például támogatás fejében Sarkadot varastól együtt felajánlotta a szultánnak. Közben a hódoltatás is folyt és 1654-ben Bihar megye jelentős része már török fennhatóság alatt állott. Erdély nagy fejedelmei alatt állt csak meg ez a folyamat. így példápl Bethlen Gábor fejedelemsége alatt új hódoltságként alig jutott Bihar megyéből újabb helvség török kézre. Ekkor Erdélyhez adózó falvak voltak: Mezőgyán, Okány, Geszt, Zsadány, Orosi. A nagy fejedelmek birtokpolitikája az volt, hogy ezen a területen minél jobban korlátozódjék a magánbirtoklás. A török hódítás ellenében arra törekedtek, hogy minél több birtok a kincstári várak tartozéka legyen. így a sólyomkői uradalomhoz került Össi, Kővár tartozéka lett Tamási, Kölesér, Szil, Kéza, Kis- és Nagyharsány. 1604-ben a nagybirtokosok közül már csak a következőknek van itt birtoka: Bocskai Istváné: Solyomkővel és Kővárral az előbb említett Ösi, Tamási, Kölesér, Szil, Kéza, Kis- és Naqybarsány. Vakucs Györgyé Boqyoszlóháza 6, Tamási 4 háza, Géczi Péteré Bölcsi, Peszere és Kötetarcsa. Bocskai halála után uradalmai feloszlanak. 1615-ben Tamásit és 411