A Debreceni Déri Múzeum Évkönyve 1975 (Debrecen, 1976)

Néprajz - Dankó Imre: Változások a magyar parasztság életmódjában, kultúrájában, különös tekintettel a dél-bihari síkságra

idegen hangzású nevéből arra következtetett, hogy ezeknek a falvaknak a középkorban román lakosai voltak.

113 Az életmódban végbement leglényegesebb változás az volt, hogy a nomadizáló nép a feudális irányba történő társadalmi fejlődés következtében előző életmódját odahagyta és letelepült. Az addigi ideiglenes hajlékok helyett állandó jellegű lakhelyeket emeltek. Ezekben a kezdeti lakóhely építkezésekben egyrészt a régi hagyományok éltek tovább, másrészt pedig az itt talált népek gyakorlata érvényesült. Ezt a gyakorlatot igen nagy mértékben befolyásolták a természeti adottságok. A természeti környezet más téren is befolyásolta a változásokat. A telepek csak a természet által megfelelőnek alakított helyeken jöhettek létre. Ilyen helyeken létesültek az első szántók is. Maga a földművelés, bármily kezdetleges volt is az, a legjelentősebb változások körébe tartozik, mert előzőleg, a nomád korszakban és a vándorlások időszakában kevésbé volt kifejlődve. A földművelés nagyobb arányai megkövetelték, hogy a meglévő kézművesség, ipari jellegű foglalatosság, bizonyos mértékben megváltozzék. Az előzőleg inkább fegyvert készítő kovácsok kénytelenek voltak rátérni néhány mezőgazdasági eszköz nagyobb arányú készítésére. Ilyenek voltak az ásó- és ekepapucsok, a sarlók és a kaszák. Ezeken kívül különféle vasalások, amelyeket a megváltozott életmód követelt meg: ajtóvasalás, szegek, zárak stb. Az erőteljesebb földművelés az eszközök anyagában is változást hozott. A korábbi kő-, csont- és faeszközöket mindinkább a vaseszközök váltották fel. Ezeknek a formája, funkciója kezdetben megegyezett a kő-, csont- és faeszközökével és csak hosszadalmas használat után alakultak ki az új anyagnak megfelelő formák és funkciók. Területünkön sajnálatosan kevés középkori telepfeltárás volt, jóformán semmi. A meglévő adatokból, archeológiai leletekből, nem lehet megfelelő képet alkotni az itt élt népesség életmódjáról, hanem más területek és az összefoglaló jellegű feldolgozások itt is érvényes, általános jellegű adataira vagyunk utalva. A XIII. századi élet itteni folyására legjobb felvilágosításokkal a Váradi regestrum területünkre vonatkozó adatai szolgálnak. Ezekből az adatokból megtudjuk, hogy Kötegyánban ekés földművelés folyt,

114 hogy a tulajdonjog fogalma közelről sem tisztázódott, gyökeresedett meg még az új társadalomban megnyugtató módon. Mert egész falvak lakosságát, mint például a „Harsányban lakó Márton jobbágyait" lopással vádolták

115 és a „tolvajok zaklatása", azaz üldözése során Harsány, Okány, Peszere, Gyanté lakosai is bűnösöknek találtattak.

116 De nemcsak állatok gyakori és nagymértékű lopásaiból állapítható meg a tulajdonjog fogalmának tisztázatlansága, hanem méginkább a földek „eltulajdonítása", jogtalan használatbavételének igen gyakori esetei kapcsán is. A kötegyániak Magnus papnövendéket jött-mentnek, telek- és földjog nélkülinek mondták, hogy földjeit megszerezzék.

117 A II. Endre rendeletéből, a volt királyi földek visszaszerzésére kiküldött biztosokat, az ugraiak és a gyantéiak támogatták a Boczián fiúk ellenében.

118 Ezek azt állították, hogy az általuk elfoglalt földekhez joguk van, mert öröklött birtokuk. Istenítéletre azonban nem állottak, hanem a földet megfelelően „meghatárolva" átadták. Arról is van tudomásunk, hogy Ugrafia Kelemen, „szabad ember", földet adott el.

119 Mór, Pál, Lőrinc és Pete kötegyáni dusnokok pedig nem teljesítették feladatukat.

120 Kelemen és Farkas kötegyáni birtokosoknak szabadosaik voltak, ígéretet kellett tenniök arra, hogy viszszakapják őket, hogy nem szorítják őket alacsonyabb helyzetbe.

121 Ugyancsak a Váradi regestrumból tudjuk, hogy Zsadány község egy bizonyos Mikola nevű lakosát ti113 Márki Sándor: A Fekete-Körös és vidéke i. m. 54-55. 114 Váradi regestrum i. m. 97. 1214. 115 Uo. 70. 181. 116 Uo. 105. 219. 117 Uo. 97. 118 Uo. 368. ГЮ1. 119 Uo. 249. 375. 120 Uo. 361. 1229. 121 Uo. 161. 1216. 407