A Debreceni Déri Múzeum Évkönyve 1975 (Debrecen, 1976)

Néprajz - Katona Imre: A magyar néprajztudomány 130 éve

zadfordulón Kálmány Lajos egymaga, saját gyűjtéséből és költségén 7 kötetnyi mesét, dalt és balladát tett közzé, s legalább ugyanennyi maradt kéziratban. A balladaelmélet Greguss Ágost minden elfogultságtól mentes, főbb eredményeiben máig helytálló megállapításai, a mese- és egyáltalán a folklór kutatását pedig a pozitivista, összeha­sonlító irodalomtörténész Katona Lajos elméleti tanulmányai fémjelzik. A korabeli magyar folklorisztika felzárkózott az európai élvonalhoz, a zenekutatás terén pedig egyenesen úttörőnek bizonyult: Vikár Európában először (1895), majd 10 év múlva Bartók és Kodály fonográfra vesz fel hiteles népi dallamokat, ezzel új korszak kezdő­dik a magyar folklorisztikában, melynek eredményei a két háború között mutatkoz­nak meg. Közben megalakul a Magyar Néprajzi Társaság (Európában az elsők között: 1889-ben); célkitűzései történetiek és összehasonlítok; sorai között van Katona, a két Huníaluy, Kálmány, Jókai és sokan mások. 1890-ben indul a máig megjelenő Ethnog­raphia с folyóirat, mely az első évtizedekben inkább folklór profilú. Hazánk kutatói is bekapcsolódnak az 1914 előtti Folklóré Fellows munkájába, az országos gyűjtés és a további együttműködés elé azonban hamarosan akadályt gördít az első világháború. A monografikus és a termelésre, társadalomra vonatkozó kutatások lassabban bontakoznak ki, mint a folklorisztikaiak. Meg kell említenünk Orbán Balázs haladó szellemű, klasszikusnak számító erdélyi sorozatát és a millenáris-monarchikus és vár­megyei monográfiákat. Kutatóink részt vesznek a lexikonok (Pallas) a magyar és világtörténetek, ill. irodalomtörténetek vonatkozó fejezeteinek kidolgozásában és még sok más forráspublikálásban is. 1879-től (az ipartörténeti kiállítástól) számítható a Néprajzi Múzeum megalakulása, mely azonban csak 1945 után önállósulhatott. A szá­zadfordulón megindul folyóirata: a Néprajzi Értesítő, mely az ún. anyagi kultúra ku­tatásának fóruma. Tárgyi kutatóinkat eleinte az ősfoglalkozások (Herman Ottó) és az eredet kérdései (Jankó János) foglalkoztatták; sok kitűnő leírás és monográfia is kö­szönhető nekik, ugyanakkor az ősi, a nomád, a keleti stb. örökség túlhangsúlyozásá­val egymással vitázva tanítványaik és utódaik cáfolatát is kiváltották. Az anyagi kul­túra kutatása anyagfeltáró és elméleti munkásságát tekintve is némi késésben volt egyrészt a folklorisztikához, másrészt pedig a korabeli európai kutatáshoz képest, né­met-központúságát is sokára sikerült csak kiküszöbölnie. A társadalom néprajzi kutatása tudományunk keretein kívül történt, ha ugyan erről egyáltalán beszélhetünk, mert jószerével csak az újonnan „felfedezett" Beöthy Leó az, kinek a társadalmi fejlődés kezdeteiről írt, morgani szellemben fogant mun­kája felemlíthető. A társadalom néprajzi kutatása 1945-ig a rokontudományokra ma­radt. (Huszadik Század, a Társadalomtudomány с folyóirat köre stb.), ha a 30-as évektől kezdődő népi írók mozgalmát nem számítjuk. Külön színfolt Kiss Lajos két világháború közötti munkássága: a szegény emberről és asszonyról írt monográfiája. A két háború közötti időszak a magyar néprajz nehéz, de semmiképp nem ha­nyatló negyedszázada. Kedvezőtlen feltételek között voltaképpen ekkor válik önálló szaktudománnyá, miközben több fronton is harcokat kell vívnia. A tudomány érdek­lődési területéből következik, hogy éppen saját porondján kell a legélesebb harcokat vívnia; és ha nem is makulátlanul, de feltétlenül tisztességgel került ki belőlük: a Magyar Néprajzi Társaság pl. soha nem fogadta el és nem is érvényesítette a faji megkülönböztetés elvét; Viski Károly életműve semmiben nem támogatta a naciona­lista kultúrpolitikát, Györííy István egyenesen szembe fordult vele; Bartóknak pedig egész életműve tiltakozás és ellenállás a fasizmussal szemben, ő megbékélést és ba­rátságot hirdet a szomszédokkal, a világ minden népével. Kevés és csak második vo­nalbeli néprajzos csatlakozott a hivatalos irányzatokhoz. Az anyagi kultúra kutatása fellendült: az egyik bázis volt a Néprajzi Múzeum (nemcsak raktározó és kiállító, hanem utánpótlást is nevelő szerepben); felszámolták a keleti örökség romantikus illúzióit, habár Györííynél végig túlhangsúlyozódott a nomád jelleg; szükség esetén cáfolták a német-központú kutatások elvi megállapí­tásait (Bátky) és fokozódó érdeklődéssel fordultak a történeti rétegek, ill. a nemzet­közi összefüggések kérdései felé (Viski). Munkájuk során kidolgozták a gazdálko­25* 387

Next

/
Thumbnails
Contents