A Debreceni Déri Múzeum Évkönyve 1975 (Debrecen, 1976)

Történelem - Fintha Gábor: A Hortobágy lótenyésztésének története

Fintha Gábor A Hortobágy lótenyésztésének története A honfoglalás utáni korszak állattenyésztésében a lótenyésztésé volt a vezető szerep. Árpád honfoglalói rengeteg lóval jöttek a Kárpát-medencébe, lovaik egy fajtához tartoztak, amelyek rendkívül kitartóak, edzettek voltak és bizonyos vérszilárdsággal is rendelkeztek. Később Szt. István, I. Endre, Szt. László is nagy súlyt fektetett a lótenyésztés fejlesztésére. Törvény tiltotta a lókivitelt, főleg a tenyészanyag kivitelét. {Halász Gy. 1944.). Ezen intézkedések következtében nagy fejlődésnek indult a magyar lótenyésztés, de nem minőségben, hanem főleg létszámban. A tatárjárás nagy pusztítást vitt végbe a lóállományunkban is, nagy része elpusztult, vagy hadizsákmány lett. Fellendülést az Anjou királyok uralkodása hozott, ennek köszönhető, hogy az ország lótenyésztése mind magasabb színvonalra emelkedhetett. Mátyás uralkodása alatt többször hoztak újra kiviteli tilalmat. Eddig a magyar lótenyésztés minden más fajta felhasználása nélkül történt, az első jelentős vérkeveredés a török hódoltság idejére esik, mely igen nagy hatással volt a lóállományunkra. Magyarország lótenyésztése virágkorát élte. Rengeteg keleti vérű ló került az országba, főleg hadizsákmány révén, melyek gyorsan és előnyösen átformálták a magyar lóanyagot. (Halász Gy. 1944.). Külföldön már divatban volt a spanyol ló, mikor nálunk még az arab lovat becsülték legtöbbre. A XVII. sz. második felében azonban itt is kezdett tért hódítani ez a fajta, mely annak ellenére, hogy nem illett bele a magyar környezetbe, nem volt képes fárasztó munkát végezni, mégis kedvező hatással volt lótenyésztésünkre. Legnagyobb lendületet azonban II. József uralkodása adott lótenyésztésünk fejlődésének, akinek nevéhez fűződik a mezőhegyesi császári királyi ménes megalapítása is. Ő próbálta először bevezetni a kézből való fedeztetést. A XVIII. sz. végén a XIX. sz. elején a magyar lótenyésztés ismét fénykorát élte. 1814-ben került hazánkba az első angol tenyésztörzs, mellyel kezdetét vette az angol ló kora. Egyre több magán-ménes szerveződött, egymásután hozták be a jobbnál-jobb angol telivéreket, lóversenyeket rendeztek, 1829-ben megjelent az első magyar gyepkönyv, mely az országos törzskönyvezés alapját képezte. Ilyen körülmények között köszöntött be az 1848-as szabadságharc, mely után egy időre a lótenyésztés is visszaesést mutatott. 1853-ban Kisbéren állami ménesintézet alakult az angol vér tenyésztésére. Ezek után a magyarországi tenyészetekből kikerült telivérek olyan hírnévre tettek szert, hogy méltó vetélytársai lettek az angliai lónak is. A telivérek mellett azonban más fajták tenyésztése is tért hódított; Nonius, Furioso, North Star, Lipicai. (Kovács B.-Monostori K. 1905.) Lótenyésztésünk igen jó minőségét mutatják a külföldi kiállításokon elért kiemelkedő sikerek is. A szabadságharctól az első világháborúig az ország lóállománya közel kétszeresére nőtt és minőségben is olyan magas szintet ért el, amilyet azóta sem sikerült produkálni. Az első világháború okozta veszteségek, a hadsereg lóigényének csökkenése a magyar lótenyésztést erősen visszavetették. A fejlődés nagyon lassan haladt előre, a gépesítés térhódításával aj lólétszám csökkent. A második világháború szinte még nagyobb károkat okozott a lótenyésztésben, híres méneseinkből alig maradt valami. A mezőgazdaság szocialista átszervezésével, a 341