A Debreceni Déri Múzeum Évkönyve 1975 (Debrecen, 1976)

Történelem - Kahler Frigyes: Újabb adalékok a múlt századi papírpénzforgalom és –hamisítás történetéhez

nyok nem ismerése. Bányai jól tudja, hogy Mária Terézia pénzéről van szó - erre világosan utal a 214. sor - s a kollégiumi diákok körében köztudomású az is, hogy mikor élt a nagyhírű iskola első hallgatója. A 137.-200. sorok tartalma a vers lényegi mondanivalóját. A szerző kigúnyolja a papírpénzt. Megállapításai alkalmasak Bányainak a papírpénzről alkotott, a mindennapok tapasztalatán alapuló nézeteinek megismerésére. Alkalmas továbbá e vélemény e nézetek korlátainak feltárására is. A kortárs szerző ugyanis csak a tapasztalható jelenségeket látja, ami nem azonos természetszerűen a gazdasági-társadalmi lényeggel. Az a tény, hogy a versről keletkezése után igen nagy számú másolat készült bizonyítja, hogy az olvasók azonosítják magukat a szerző nézeteivel. Ez egyben azt is jelenti, hogy azonosan nem ismerik fel a tapasztalati tények mögött meghúzódó mélyebb gazdasági összefüggéseket - elsősorban a papírpénz lényegét illetően (199.-200. sor). Mint arra utaltunk már, a vers nem vesztett népszerűségéből a napóleoni háborúk s a háborút követő devalváció után sem. A harmincas-negyvenes években is másolják. Ez pedig amellett bizonyít, hogy a háborús gazdálkodást követő korszakban a viszonylag értékálló papírpénzzel szemben éppen olyan értetlenül áll az olvasó, mint az 1811. évi nagy devalváció küszöbén. Ezt támasztja alá egyébként a papírpénzek elégtelen büntetőjogi védelmével kapcsolatos helytartó tanácsi intézkedés is.

20 Д 137.-200. sorok lényegét összegezve: - a papírpénz idegen a magyar pénzrendszerben, csak befirkált papírlap - ami a „mai világban" pénz, „Bétsből került mihozzánk" (137.; 157., 158. sor). - Magyarországon kiszorítja teljesen a fémpénzt (159. és 160. sor). - A papírpénz hamisítása olyan mértékű (161-164.), hogy veszélyezteti a zavartalan pénzforgalom lebonyolódását (170-172.; 189-190.). - A papírpénz bevezetésének oka a írancia háború és az ennek következményeként fellépő elszegényedés (173.-188, és 193.-200. figyelmmel a 44. sorra is). Negatíve: nem érti, hogy a papírpénznek miből származhat értéke (199., 200.). A vers 28.-40. és 213.-216. soraiból a „régi jó világ", azaz Mária Terézia kora utáni nosztalgia érezhető. Ennek azonban csak annyi köze van a gazdasági valósághoz - ezt az időt a szerző nem élte meg, csak az idősebb nemzedék elbeszélése nyomán kialakult közfelfogást ismerhette -, hogy a háborús terheket még nem érzi közvetlenül a lakosság. A Mária Terézia korában követett merkantilista gazdaságpolitika sem tudja ugyanis ellensúlyozni a poroszoktól elszenvedett vereséget és Szilézia végleges elvesztéséből adódó gazdasági nehézségeket. Kétségtelen azonban, hogy már III. Károly eltörli 1715-ben az ausztriai kapitalizmus kibontakozását leginkább akadályozó céhszabályokat, s Mária Terézia megszorító intézkedései után II. József végleg eltörli a céheket. Mária Terézia uralkodásának utolsó éveiben - az ipar mellett a mezőgazdaságban is észlelhetők a merkantilista törekvések. A kapitalizmus fejlődésének utat nyitó merkantilista gazdaságpolitikai intézkedések az uralkodó részéről elsősorban a független nemzeti gazdaság és az ezen alapuló erős - az uralkodótól függő - hadsereg létrehozását célozza.

22 Polgári történetírásunk észleli, hogy „a merkantilista törekvésekkel egyidejűleg jelentkeztek a papírpénzek, bankjegyek is, ami főleg az ipar és kereskedelem fejlesztését szolgálja".

23 Ez a megállapítás annyiban szorul helyesbítésre, hogy a merkantilista gazdaságpolitika a kibontakozó kapitalizmus egyik ideológiai vetülete, amely a kapitalista fejlődés útját hivatott egyengetni. A papírpénz ausztriai megjelenése tehát éppen úgy a pénz fizetőeszköz funkciójához kapcsolódik,

24 mint bárhol másutt a világon, ahol a társadalom eljut a kapitalista 20 Vö.: A Helytartótanács 1846. dec. 31-i 5238 sz. leirata, Hajdú-Bihar megyei Levéltár IV. A. 1013/a/241. 21 Ez az adat egyúttal Mária Terézia rézkrajcárjának forgalomban létére is utal. 22 Vö.: Büky József: Ausztria papírpénzkibocsátásának története a XVIII. század közepétől 1850.-ig különös tekintettel Magyarországra (Bp. 1937) 5. 23 Uo. 24 Vö.: Kari Marx: A politikai gazdaságtan bírálatához. (Bp. 1949.) 21* 323