A Debreceni Déri Múzeum Évkönyve 1975 (Debrecen, 1976)

Történelem - Orosz István: Hajdúföld és jobbágybirtok Szoboszlón a XVII. században

IL A parasztok földje, vagyis a kis-szoboszlói puszta zálogbavétele, majd megvásárlása kapcsán idézett adatok lehetőséget teremtenek számunkra, hogy megerősítsünk néhány olyan XVIII. századi vélekedést, amit a hajdúk történetével kapcsolatos szakirodalom eddig szkeptikusan szemlélt.

21 Az ún. „forgó földek" végleges kiosztásával kapcsolatos általános telekrendezés során 1779-84 között mind a hat hajdúváros képviselői arra hivatkoztak a királyi biztosnál, hogy az ún. szállásföldjeiket nem az újraosztásos rendszer szerint élték, mert ezeket a földeket még a letelepedés során 1606ban végleg felosztották s a különböző családok azóta is bírják, - miként a hadháziak írták - „ugy hogy azokban ideig tartó közönséges osztások soha sem történtek s ezen az okon nem engedték a kérdéses időben is (ti. 1784-ben) a birtokosok azon privative birt szállásföldeket proportio alá vétetni." A vámospércsiek ehhez mintegy igazolásul azt is hozzáfűzték: „minden telek a másikból megkülönböztetődik . . . s régi neveiket melyeket a birtokostól vettek most is megtartják

30 . . . Szoboszló teljesen azonosan nyilatkozott a többi öt várossal, s a telekrendezést végrehajtó Bek Pálnak olyan utasítást adott, hogy annyi telek után kell földet osztani „mint a mennyi hajdanában volt, az midőn Szoboszló Várossá az Donatarius Aquisitorok által fel osztatott".'

1 Más forrásokból tudjuk, hogy 1784-ben 296 telek után osztották fel a korábban telekhez nem kapcsolódó forgó-földeket s ezekre a telkekre hivatkoztak, mint olyanokra, amelyek már a letelepülés időszakában is megvoltak. A Fodor-féle zálogolás 1677-ben módot ad rá, hogy a XVII. századi telekszámot is megbecsüljük. Láttuk, hogy a Kis-Szoboszlóért fizetett összeg 1000 forint volt s ennek előteremtéséhez a tanács telkenként három és fél forintot vetett ki a lakosságra. Ahhoz, hogy 3 forint 30 krajcáronként össze lehessen gyűjteni 1000 forintot, legalább 286 teleknek kellett lenni. Ez az 1677-re adódó telekszám megdöbbentően közel áll az 1784. évi 296 telekhez, különösen ha figyelembe vesszük, hogy ez utóbbiban az ún. városi telkek (papok, nótáriusok, korcsmák, mészárszékek, városháza telkei stb.) is benne foglaltatnak, s néhány telek az idők folyamán a városi vezetők szerint is elkallódott.'

1A telekszám megközelítő állandóságát nem cáfolja, hogy a XVIII. század elején esetenként jóval kevesebb adózó háztartást írtak össze a hajdúvárosokban, hiszen a XVII. század végi helyzetben az adózás és más okok miatt sokan elköltöztek e városokból, s az 1686 után alkotott statútumok minden városban lehetőséget teremtettek rá, hogy az adó megfizetésével bárki szerezzen gazdátlanul maradt telkeket." A belső háztelekhez kapcsolódó ún. szállásföldek megszakítatlan, folytonos birtoklásáról egyéb adataink is vannak. D. Czeglédi Mihály 1740-ben a Dobor telekjénél lévő szállásföldjével kapcsolatban kereste igazán a város fórumán, s a tanúk közül a 29 Balogh István: Határhasználat Hajdúböszörményben a XVIII. században. Ethnographia évf. (1955) 102. Orosz i. m. 91. 30 HBmL Hajdúkerület lt. IV. A 502/b Acta Gen. Congr. 1821 Fase. VI. Nro. 18. 31 Uo. Hajdúszoboszló lt V. A 402/a Prot. 1. к. 517. 1. Vö.: Rácz i. m. (A hajdúk .. .) 195. Orosz i. m. 91. Poór János: Hajdúböszörmény mezőgazdasága a XVII. és XVIII. században (In: Hajdúböszörmény története) 291-291. 32 A telekrendezés során 1784-ben Karácson István és Mihály elveszítették azt a Némettelekben bírt földjüket, amelyek intravillanuma nem az ő tulajdonukban volt. A tanács a telek teljes 17-18. századi történetét rekontsruálta. 1657-ben a kérdéses földet Szőcs János zálogosította el Fekete Mihálynak. Az ő leszármazottjától Fekete Lászlótól vette át 1714-ben Karácson János, az 1784-ben folyamodó István és Mihály édesapja. A kérdéses föld a tanács szerint a 8. tizedben lévő 9. telek „el tévejedett" földje, s mint zálogos földre tulajdonjoga nem lehet rá a folyamodóknak. HBmL Hajdúszoboszló lt V. A 402/a Prot. 1784 276. 1. 33 Orosz István: A hajdú városok gazdálkodásának és társadalmi szerkezetének 18-19. századi történetéhez. Hoter Tamás-Kisbán Eszter-Kaposvári Gyula szerk. Paraszti társadalom és műveltség a 18-20. században. II. Mezővárosok. (Budapest-Szolnok, 1874) 27. 296