A Debreceni Déri Múzeum Évkönyve 1974 (Debrecen, 1975)

Természettudomány - Fintha István: Debrecen környékének tűnő növényritkaságai és pusztulásuk okai

ható az Alföldön. A Nagyerdőben 1962-ig ismertem 2-3 példányának termőhelyét, majd csak 1964-ben találtam meg újra l-l tövét. Gúton még több helyen gyakori. Halápon egykor tömeges volt. Erdőkitermelés következtében jórészt kipusztult, legfeljebb 2-3 tő maradt meg belőle napjainkra. Thalictrum simplex L. 1753. Az Alföldön - elsősorban a Nyírségen - szórványos elterjedésű középhegységi Molinietalia-íaj. 1971-72-ben többször akadtam rá Gúton. ONAGRACEAE Circaea lutetiana L. 1753. Hűvösebb középhegységi tájaink gyakori kollin-prealpin Fagetalia-íaja. A Nagyerdő védett területének tölgyeseiben a megfelelő aspektus idején a lágyszárú aljnövényzet szubdomináns tagja. RUTACEAE Dictamnus albus L. 1753. Középhegységeink karsztbokorerdeiben gyakori síksági-montán erdős-sztyeppnövény. Quercetalia-faj. Néhány egyedét a korábban ott álló tölgyesből a Nagyerdő Ny-i felének egyik akácosa „örökölte". 1964-ben az akácos véghasználata során utolsó nagyerdei élőhelye is megszűnt. Halápon 1971-ben hasonló körülmények között még több helyen előfordult. BALSAMINACEAE Impatiens parviilora DC. 1824. Főleg hegyvidékeinken élő adventiv (Közép- és Dél-Ázsiából származó), síksági-kollin, Arction-íaj, melynek tiszántúli előfordulása csak Debrecen mellett ismert. Nagyerdő parkjának és természetvédelmi területének másik jellemző lágyszárúja, mely a megfelelő aspektusban uralkodóvá válik. APIACEAE Heracleum Sphondylium L. 1753. E Querco-Fagetea-íajnak itt a tt achy carpum subspeciese él, egyébként az Északi Középhegység és a Nyugat-Dunántúl növénye. A Nagyerdő ÉK-i tölgyeseiben itt-ott mind-máig fellelhető, egyre növekvő számban. Gúti előfordulásai gyakoribbak. GERANIACEAE Geranium phaeum L. 1753. Középhegységi és DNy-dánuntúli, montán-prealpin, Fagetalia-íaj. Tiszántúli előfordulása Bátorligetről és kiveszéséig Debrecenből volt ismert. Hosszú szünet után 1963 májusában találtam meg újra 5 példányát a Nagyerdő keleti felében, ahonnan a következő években újra eltűnt. Meglepetésemre 1973-ban akadtam rá új élőhelyére a Ny-i oldalon, hol kb. 160 virágzó példánya hívta fel figyelmem! EUPHORBIACEAE Mercurialis pereimis L. 1753. Az Alföldön ritka, középhegységi, kollin-szubalpin, Fagetalia-íaj. A Nagyerdő természetvédelmi területében több helyen tenyészik. LAMIACEAE Lamium Galeobdolon (L. 1753. sub Galeopside) Nath. 1756., Cr. 1769. Itt található alfaja, a L. G. ssp. galeobdolon, az Alföldön csak néhány helyről (Debrecen, Bátorliget, Tarpa, Beregdaróc, Csenger) ismert. Montán-szubalpin, Fagetalia-íaj. A Nagyerdő nyugati felének tölgyeseiben láttam néhány tövét. Salvia glutinosa L. 1753. Középhegységi és dunántúli, kollin-prealpin, Fagetalia-ía]. Meghatározott aspektusban a Nagyerdő természetvédelmi területének harmadik jellemző állományképző lágyszárúja. 8