A Debreceni Déri Múzeum Évkönyve 1974 (Debrecen, 1975)

Természettudomány - Aradi Csaba–Dévai György–Fintha István–Horváth Klára–Bancsi István–B. Tóth Mária–Ötvös János: Tanulmányok Haláp élővilágáról

melyeket „A"-betűvel jelöltem. Az A/l-es gyűjtőhely az egymással összeköttetésben levő tömpölyök partvonala mentén elterülő füves, bozótos, kákás-gyékényes keskeny sáv. Itt száraz, homokos-köves területekről és igen nedves helyekről egyaránt végeztem gyűjtéseket. Az A/2-es gyűjtőhelyet a műút melletti állandóan vizenyős területen jelöltem ki. Az A/3-as gyűjtőhely a vasúti töltés mentén, az A/4-es pedig a vasúthoz közel fekvő nagy kiterjedésű, homoki akácosban volt. Az A/5-ös gyűjtőhelyet a fokozatosan kiszáradó láprét viszonylag szárazabb területein tűztem ki. Gyűjtési módszerként a szárazföldi területen szitálást és kézi válogatást alkalmaztam. A vízi puhatestűek gyűjtését hosszúnyelű kaparóhálóval és kis lyukbőségű nyeles szűrővel végeztem, esetenként pedig egyelő gyűjtést alkalmaztam. A tartósításhoz alkoholt és formaiint használtam. Az előforduló fajok pontos identifikálását Zilch, A. (1962) és Soós L. (1956) munkája alapján végeztem. Faunisztikai eredmények Az előzőekben már ismertetett időpontokban a megjelölt gyűjtőhelyekről 43 Mollusca faj került elő, ebből 3 Lamellibranchiata és 40 Gastropoda. E 43 faj a legújabb rendszer szerint (Zilch, A. 1962) 18 családba tartozik. A továbbiakban az előkerült fajok ökológiai jellemzését kívánom megadni a hazai és a fontosabbnak tartott külföldi irodalmi adatok, valamint a gyűjtőmunkám során szerzett ismeretek alapján. Osztály: Gastropoda Család: Valvatidae Valvata eristata O. F. Müller 1774. H/l: 1971. V. 7.; H/2: 1971. V. 7.; H/3: 1971. V. 7.; H/5: 1971. V. 7.; Н'б: 1970. X. 4., 1971. V. 8.; H/7: 1971. V. 8.; H/8: 1971. V. 8.; H/9: 1970. VII. 2., 1971. V. 8.; H/10: 1971. V. 8.; H/13: 1971. V. 8.; H/14: 1970. X. 4., 1971. V. 8.; H/17: 1971. V. 8.,- H/18: 1971. V. 8. H/19: 1970. X. 4. Növényekkel gazdagon benőtt, hideg, csendes állóvizekben vagy lassan folyó árkokban fordul elő, főleg a növényekre tapadva él. Előkerült ártéri kisvizekből, különböző mocsarakból. Jellemző a fajra, hogy meglehetősen hajlamos torz alakok létrehozására. Anisus spirorbis (Linné) 1758. H/2: 1971. V. 7.; H/5: 1970. VI. 17.; H/7: 1970. X. 4.; H/8: 1970. VII. 2., 1971. V. 8.; H/9: 1970. VII. 2.; H/12: 1970. X. 4., 1971. V. 8.; H/14: 1970. X. 4., 1971. V. 8.; H/16: 1971. V. 7.; H/17: 1970. VII. 2., 1971. V. 8.; H/18: 1970. VII. 2., 1971. V. 8.; H/19: 1970. X. 4., 1971. V. 8. Kisebb állóvizekben szinte mindenütt előfordul, megél a mérsékelten szennyezett vizekben is. A lefolyástalan vizek lakója. Igen tág ökológiai valenciájú, szívós faj, jól alkalmazkodik még az erősen szikes vizekhez is. Az Alföld szikes vizeiben tömegesen előfordul olyan helyeken is, ahol más fajok már nem képesek megélni. A kiszáradást jól bírja, az időszakos vizek fenekének moha és fűgyepeiben a víz teljes kiszáradása után is hosszabb ideig megmarad élő állapotban. Feltételezhető, hogy a pocsolyák kiszáradásának időszakát nyugalmi állapotban vészeli át („nyári álom"). A szikes környezet kicsinyítő hatása ezen a csigán is észlelhető. Réti tócsák nedves törmelékében, mohagyepjeiben, nádgyökerek kuszadékában is gyakran előfordul. Lápos területekről szintén több alkalommal előkerült. Gyakran héjukból épül fel a tegzesek lárvacsöve. A halápi fauna egyik legközönségesebb fajának mondhatjuk. Jellemző, hogy általában a nagyon kis vízborítású területeken fordul elő tömegesen. A mocsárerdőben 86