A Debreceni Déri Múzeum Évkönyve 1974 (Debrecen, 1975)

Muezológia - Ditróiné Sallay Katalin: Hozzászólás a múzeumi restaurálás helyzetéhez

kolai képzést adhatunk, azt várjuk, hogy mindazt, amit eddig nem volt módjukban megtanulni, tapasztalni, azt a hiányt is pótolja ez az oktatási forma, valamint tankönyv, kézikönyv, jegyzet közreadásával segítséget kell adnia ahhoz, hogy a vizsgakötelezettségen túlmenően olyan alap legyen a kezükben, amelyre mindenkor számíthatnak. Szükségesnek tartanánk a múzeumok életében íelgyorsítani a reagálási időt. Lassan 3 évtizede beszélünk a restaurátorképzés szükségességéről, fontosságáról, míg végre megvalósult, de feltételei még most sem körvonalazottak. Már most gondoljunk arra is, hogy a restaurátorok magasabb képesítése önmagában még nem elegendő a restaurálatlan tárgyak óriási számának csökkentésére. A Restaurátorképző Főiskola jelenleg, és még hosszú ideig csak minimális létszámot tud oktatni, s ezekből csak évek múlva lesznek dilpomás szakemberek. Ez a perspektíva kétségeket támaszt bennünk a megoldást illetően, mert ezek a ma és holnap főiskolásai már jelenleg is múzeumokban dolgoznak. Tehát a restaurátori létszám ezzel még változatlan! Ha a restaurátorok száma nem emelkedik megközelítően a muzeológusi létszámhoz, ha a műhelyek száma nem lesz elegendő, valamint azok felszerelésénél a korszerűségre nem törekszünk, nagyon sokára lesz lemérhető eredmény, megnyugtató változás ezen a téren. Aggályaink dokumentálására végezzünk egy rövid számvetést is: Tegyük fel, hogy jelenleg 100 fő képesítés nélküli restaurátor dolgozik múzeumainkban. Ha mind el szeretné végezni a főiskolát, s minden évben csak 15 főt tudnak beiskolázni, akkor ezek б évig biztosítják a főiskola évenkénti tanulólétszámát. 6 év alatt nyugdíjazás és elhalálozás is történhet, és helyükbe még mindig képesítés nélkül alkalmazzák a restaurátorokat, - a példabeli 100 fő ugyanis restaurátorként dolgozik, miközben folytatja, vagy már elvégezte tanulmányait. Az újonnan belépő oklevél nélküli kezdők hozzávetőleges számítással újabb 3 évi telítettséget jelentenek a főiskolán. 1969-ben lefektették a „Tudománypolitikai Irány el veket"-et. Az Országos Múzeumi Tanács közel ehhez 2 évre, 1971-ben foglalkozott a múzeumokban folyó tudományos munka helyzetével. (Múzeumi Közlemények. 1971. 1. 3-16.) E megbeszélésen a tudományos tevékenység főbb irányairól, a fejlesztés feltételeiről, a tudományos munka fejlesztésének feltételeiről, szervezéséről, a tartalmi tevékenység korszerűsítéséről stb. volt szó. Ennek a vitaanyagnak az áttanulmányozása a főváros és a vidék elhatárolásának is lehetne példázata. Hathatós intézkedés szükségességét szorgalmazza az azonos felkészültségű muzeológusok esetében az egyenetlenség megszüntetésére, a vidéki káderutánpótlás biztosítása miatt. (Tehát nemcsak a vidéki és budapesti restaurátorok között van különbség, hanem a muzeológusok esetében is?) Ugyanitt arról is olvashatunk, hogy az egészséges fejlődés érdekében első helyen kellene szerepelnie olyan témáknak, mely a vidéki, megyei múzeumigazgatóságokra épülne, illetőleg bekapcsolná egy egységes múzeumi kutatómunkába. Célszerűnek találják ugyanakkor a „Magyar Nemzeti Múzeum szervezeti keretében egy kisszámú kutatócsoportot létrehozni, amelynek feladata az önállóan is kutatható muzeológiai témák, továbbá a múzeumokban és a múzeumokon kívül folytatott kutatások összefogása." Ennek az elképzelésnek a „mintáját" hallottuk felvázolni a konferenciánkon, ahol a Módszertani Központ kutató részlege és az országos múzeumok restaurátori osztályai dolgozóiból alakulna egy „bázis intézmény", azzal a különbséggel, hogy itt már nem esett szó arról, hogy a vidéki múzeumokat hogyan gondolnák bekapcsolni ebbe a kutató-vérkeringésbe. Akár muzeológusi, akár restaurátori szemszögből nézzük, ez meglehetősen Pest-centrikus nézet, egy kicsit a centralizáció visszaállítása is, amely ma már túlhaladott. Bár évekkel előbb tervezték a muzeológusi kutatócsoport létrehozását, feltehetőleg ma is a szervezés stádiumában van, mert eredményei egyelőre ismeretlenek. Ha restaurátori vonalon is ilyen sokáig folyik majd a megszervezés (ha egyáltalán szükséges), kérdés, hogy mikorra születik ebből mérhető gyakorlati eredmény a népgazdaság hasznára. Az idő sürget, gyorsabb és hathatós intézkedésekre, fejlődő viszo: nyainkhoz jobban igazodó megoldásokra van szükségünk. 859