A Debreceni Déri Múzeum Évkönyve 1974 (Debrecen, 1975)

Muezológia - Ditróiné Sallay Katalin: Hozzászólás a múzeumi restaurálás helyzetéhez

gyak; balkáni vagy keleti kardtokok fémből, fa, bor, filigránmunka, igazgyöngy, zománc és féldrágaköves díszítéssel. Páncélöltözetek fémből, összeillesztésüknél bőr szíjakkal, melyek nitszegekkel vannak felerősítve. Cink, ón, ólom tárgyak és alumíniumból, ez utóbbiak az újkortörténeti anyagban. Előfordulhat, hogy az ón „pestises". A nagyméretű vasak, rezek, bronzok kezelése általában azért jelent nehézséget, mert nincs olyan nagy kád a múzeumok felszerelésében, amelyben a megfelelő oldatokban áztatni lehessen, de az ilyen tárgyak kezeléséhez nagy mennyiségű vegyszer is szükséges (oldatokhoz), és ha a nagyméretű tárgyból nincs sok, akkor nem is gazdaságos, mivel az elkészített oldatokat nem tudjuk kihasználni. Ezeknél a meglevő módszerek átdolgozása lenne szükséges az adott feladatoknak megfelelően. A „nagyméretű tárgy" megfogalmazás alatt értjük a következőket, pl.: üst; ekepapucs, ekecsoroszlya; kovácsoltvas cégér,- hosszú, keskeny kard; szélesebb kengyelek; ágas-bogas sarkantyúk; buzogányok, vasvillák; páncélöltözet darabjai stb. Ezek a tárgyak műszereinkbe (vákuum-készülék) nem férnek be. Sok dolgozónk kitűnően elvégzi a megtanult műveleteket, de ha a megadott eljárás szerint nem hajtható végre a kezelés, esetleg nem talál áthidaló megoldást, mivel hiányzik a kezdeményező készsége. A változatos formájú tárgyak kezelésénél tág lehetőség nyílik a restaurátorok találékonyságára, de ez nem lehet szempont. Kívánatos tehát olyan alkalmazható ötleteket is közölni, amelyekhez nem feltétlenül szükséges drága felszerelés és műszer, de esetenként megoldásra vezetnek. 12. Legyezők, hímzett selyem, festett papír az anyaguk, nyelük vagy vázuk fa vagy elefántcsont, fém akasztóval. 13. Vegyes anyagú tárgyak. Az eddig felsoroltak nagy része is vegyes anyagúnak fogható fel, de még több nehézséget jelent, ha az ilyen darabok nagyméretűek is, pl.: céh-láda fából, vas pántokkal, különleges fém zárószerkezettel; külseje olajfestékkel, belül meszes alapon vízfestékkel festett. A néprajzi és helytörténeti gyűjteményekben a ládák, bútorok nagy része ilyen. 14. Régen rosszul kezelt vas tárgyak. Nemcsak a magyarországi, hanem más európai múzeumokban is vannak vas tárgyak, melyek az 1920-as években kerültek be a múzeumokba. Akkor mindössze annyit tudtak a muzeális vasakról, hogy „rozsdáját" a sósav oldja. Savban áztatták, jól-rosszul megmosták, majd - rendszerint shellakkal - bevonták. Egy idő után, - amikor a lakkréteg megbomlott, megrepedezett, - a levegő, s a levegőben levő nedvesség kezdte felemészteni a lakkréteg alatt a tárgyat az utolsó fémmagig. Pár év múlva már csak a lakkréteg őrizte a tárgy formáját. Egyelőre megmentésük ismeretlen, és ha a régi lakkréteg jobban repedezik, a tárgy teljesen szétesik. Csak néhány példát soroltunk fel az olyan tárgyak kezelésére, melyekre megnyugtató, korszerű eljárás nincs, ha van, akkor a tudatosításával van baj, s a dokumentálás szükségességéhez kanyarodhatunk vissza. Kevés helyen valósult meg a szakosított restaurálás is, és még hosszú ideig nem lehet ilyenre gondolni sem. A Restaurátorképző Főiskolán általános restaurátorok képzése folyik, ami a szükségletnek megfelelően helyes is. De ezeknek a főiskoláról kikerülteknek feltétlenül szükséges mindenről tanulni, ami a múzeumokban előfordulhat. Lesz olyan eset is, amikor hosszú idő telik el addig, míg a főiskolán az elméleti vagy gyakorlati oktatás során megismert tárgyhoz és kezelésmódjához hasonló darab kerül a kezükbe. Akkor szükségük lesz a tankönyvükre, vagy a sokszorosított jegyzetükre, amit fellapozva felfrissítik emlékezetükben azokat a kezelésmódokat, melyek a gyakorlatban nem fordulnak elő sűrűn. A szakmai ismeret megszerzése a szocialista társadalom egyik alapvető feltétele. A minél nagyobb tudáshoz a megfelelő iskolák elvégzése után is szükség van, bármilyen szintű oktatási forma is igazodik a kor követelményeihez, a gyors iramban fejlődő életünkhöz. A tudásanyag 5-10 évenként megsokszorozódik, a korszerűtlent el kell vetni, az újat, korszerűbbet tapasztalatcsere, továbbképzés, szakfolyóiratban közlés stb. formájában kell tudatosítani. Attól a lehetőségtől, hogy restaurátorainknak főis:858