A Debreceni Déri Múzeum Évkönyve 1974 (Debrecen, 1975)

Muezológia - Ditróiné Sallay Katalin: Hozzászólás a múzeumi restaurálás helyzetéhez

g) Űrihímzések, ún. „patyolaf'-vásznon selyem- vagy fémszálas hímzéssel, mely utóbbi oxidálódott. Az alapanyag foltos, poros, pecsétes. h) Zászlók olajfestményű díszítéssel, s ugyanazon a darabon fémszálas és selyem hímzés is lehet. Az alapanyag selyem, törékeny vagy foszlik. Fa nyeléről esetleg el sem távolítható. i) Keleti szőnyegek. Molyosak, kopottak, a hurkolások kihulltak. Nagy hiányokkal, lyukakkal. 3. Kép, főleg a XIX. század II. feléből. Keretben, üveg alatt textil alapon selyemmel, gyönggyel hímzett, dús papír vagy vászon művirággal, sokszor viaszból készült levélkoszorúval. Előfordul olyan is, hogy ezek közepén még papíron olajfestés, megfakult írású vers, vagy tussal rajzolt árnykép látható. Benne különböző kártevő bogarak pusztítottak, ha nedvességet kapott penészes és gombás is lehet. 4. Faanyag, szintén származhat ásatásból, de lehet bármely közelebbi korból való használati tárgy, bútor, pásztorbot stb. Intarziával, egyéb berakással (pl.: a pásztorbot celluloid, fém, műanyag), festéssel díszítve. A fém oxidálódott, az egyéb berakás összezsugorodott, a fa szuvas, korhadt, a festések peregnek. Ebbe a csoportba soroljuk a karikásostorokat is. Fa nyelén fém, szaru, csont berakásokkal, (az utóbbi időben celluloid is) festett bőr sallangokkal. Ostora sós kikészítésű. Az anyagok szerint a beromlások is különbözők. Itt kell említenünk a keleti lakk tárgyakat, melyhez dobozok, szekrénykék, székek tartoznak elefántcsont, igazgyöngy, teknőc-szaru berakásokkal; aranyozott bőr huzattal; ezüst vagy bronz veretekekkel, sarokpántokkal. Ide kell sorolnunk az ugyancsak lakkozott fából készült keleti páncélöltözeteket, kardtokokat. A fa-anyaghoz tartoznak a különböző korok polgári és népi hangszerei. (Hárfa, lant, citera stb.) 5. Az állattartás anyagához tartoznak a különböző lószerszámdíszek. Ritka amelyik jó állapotban van. Ha csak bőr az anyaga, akkor is szükséges tanulni erről, mert a kezelésmódokat nem biztos, hogy mindenki ismeri. Alaptanfolyamon nem volt szó ilyen típusú tárgyakról, nyomtatásban pedig csak az ásatási bőrökről jelent meg tanulmány. Nehézséget jelent, ha a megkeményedett zsíros bőrön réz vagy vas - esetleg mindkét fém egyazon tárgyon - csatok, rozetták, csüngők, szegek vannak, s nem távolíthatók el, mert a kemény bőr esetleg több rétegű, törik, a fém erősen oxidálódott. 6. Szaru tárgyak. a) Néprajzi gyűjteményben tülkök, sótartók rühzsírtartók. b) Kismesterségek anyagából a fésűs céh darabjai. c) Keleti teknőc-szaru tárgyak gyöngyház, igazgyöngy berakással, aranyozással. Levelesen szétváltak, s az ún. „spanyolozott" díszítésük miatt kezelésük körültekintést igényel. 7. Csontok. a) Régészeti állatcsontok, sokuk a temetkezési rítus szerint égett. Botvégek; fésűk, szintén a történelem előtti időkből. b) Történeti anyagban főleg lőportartók. c) Antropológiai anyag. d) Európai és keleti kardok markolatai csontból. e) Keleti és középkori elefántcsont-faragványok. 8. Borostyángyöngyök. Ásatásból. Mállékonyak, elszíneződöttek, mészrárakódással. 9. Dobok а szabadságharc idejéből, vagy a távolkeleti anyagban. Pergamen és bőr borítással, festett fém vagy fa keretben, sodrott selyem zsinór, vagy sodrott fémdrót díszítéssel. 10. Az egyiptomi gyűjtemény darabjaiból nagy körültekintést igényelnek a múmiák fa koporsói, enkausztikus, festett borítással, mely repedezik, pereg. 11. Fémek. Kezelésük nagyrészt ismert és bevált. De még nem megoldott az ötvösanyag: kelyhek, céhpoharak, párták, boglárok stb., zománcos, köves, aranyozott ezüst tárgyak, európai és keleti eredetűek; szintúgy a rekesz-zománcos keleti fémtár 857