A Debreceni Déri Múzeum Évkönyve 1974 (Debrecen, 1975)

Muezológia - Ditróiné Sallay Katalin: Hozzászólás a múzeumi restaurálás helyzetéhez

pitani azok között akik megfeleltek, de a meghatározott létszámkeret miatt az első évben mégis el kellett őket utasítani. Ebben a szakmában igen nagy szerepet játszanak a természettudományok, ezért fontosabbnak kellene tartani azt, ha valaki igen jól tudja a kémiát, biológiát, hiszen a restaurálás legnagyobb része ezekre a tudományokra épül. Az anyagismeret a másik igen fontos tényező: annak az anyagnak, amiből a kezelésre szoruló tárgy áll, és azoknak a vegyszereknek a tulajdonsága, amelyeket a kezelések során alkalmazunk, s azok együttes, várható viselkedése. Csak ez után vehetnénk figyelembe a kézügyességet magasabb rajzkészségi fokon. A főiskolai felvételhez szükséges a munkahelyi javaslat, melynek azt is kell igazolni, hogy a kérelmező már két éve gyakorló restaurátor, s ebben a munkakörben van foglalkoztatva kulcsszám szerint is. E feltételek alapján kizárt az, hogy ezt a szakot „megrohanják", s egyelőre még olyan problémáink sem lesznek, hogy a végzettek nem tue

1 лак elhelyezkedni, mert már eleve munkaviszonyban állnak. Pái év múlva már előfordulhat olyan eset, hogy azok nyernek felvételt a főiskolára, ; kik rövidebb ideje vannak a területen, és kimaradnak a több éves gyakorlattal rerdelkezők. Ez múlhat a rajz- és mintázókészség követelményeinek teljesítéséből csak úgy, mint az indulás évében, de múlik majd az egyéb tantárgyakon, mert aki nem régen végezte középiskolai tanulmányait, az szinte csak átismétli a felvételi tárgyakai. Aki hosszú ideje gyakorló restaurátor, jól meg is állja helyét a múzeumban, de mert rógebben tanulta a felvételi vizsga elméleti tárgyait, kisebb eredményt érhet el, mert már sokat felejtett, kizökkent a vizsgázásokból, esetleg már családja is van, ezért kevesebbet tud fordítani tanulásra a szabad idejéből. Lehetne esetleg szerződést kötni a főiskolára járó restaurátorainkkal - a többi hasonló tanulmányi szerződés mintájára -, hogy meghatározott ideig a javaslattevő múzeum kötelékében maradnak. A múzeum pedig vállalná, hogy a konzultációkra vidékről felutazók részére biztosítja a vasúti költséget, valamint a Budapesten töltendő 2-3 hetes műhelygyakorlatok kiküldetési költségeit is fedezné. A főiskolára járó restaurátoroknak a vidékről felutazgatások, valamint lakóhelyüktől távol a szakmai gyakorlatokon való huzamosabb részvétel igen nagy anyagi megterhelést jelent. Ebből a szempontból is előnyösebb helyzetben vannak a budapestiek, akik a főiskola helyén laknak. Az itt említett kiküldetési költségek mintegy pótolnák a társadalmi ösztöndíjat. S ismét az értekezletünkön elhangzott bér-statisztikára kell utalnunk, mely szerint a vidéki restaurátorok még gyengébben is vannak dotálva a fővárosiaknál. Restaurátori téren is előállhat az a nem kívántos helyzet, hogy egy budapesti, ha a főiskolát elvégezte, nem megy vidéki múzeumba. Ez azt is maga után vonja, hogy a budapesti múzeumoknak biztosított a káder-utánpótlása, vidéknek nem. A múzeumoknak a műtárgyak és művészetek demokratikussá tételében kell szerepet játszaniuk, hogy a közművelődés eszközeivé válhassanak. A műtárgyakat nem képzelhetjük el egy kiállításban avultaknak, törötteknek, a felismerhetetlenségig oxidálódottaknak, piszkosaknak, porosaknak, földesen, penészesen, rongyosnak. Ezért is fontos tényező a restaurálás. Ezen a munkaterületen is szakképzett emberekre van szükségünk, közérdek tehát, hogy restaurátoraink is megfelelő képesítéssel rendelkezzenek. Sajnos, hogy ennek a ténynek sürgető voltát még kevesen értik, s nem sok változás történt az 1970-ben megtartott Országos Népművelési Konferencia óta sem, amely konferencia „A közművelődés helyzete és fejlesztésének feladatai" témát tűzte napirendre. A Népművelési Tanács 3 kötetben jelentette meg a konferencia után - az elhangzott referátum kiegészítéseként - ennek elemzését, s a feladatok meghatározását. A múzeumokról szólva annak csak egyik vetületével, „a múzeumok közönség felé forduló arculatával" foglalkozott, mivel múzeumon elsősorban csak a kiállításokat értik. A múzeumi munka alapjainak ismerete ezen a konferencián is hiányzót, vagyis annak a tudata, hogy mennyi munka fekszik abban, amíg egy tárgy a kiállításon bemutatásra kerül, s ebben a munkában az összes múzeumi dolgozó munkája bennefoglaltatik, a muzeológusé éppen úgy, mint a restaurátoré. Bízunk abban, hogy a jövőben az Országos Közművelődési Tanács kiszélesített hatáskörrel irányítja, ellenőrzi, koordinálja az összes művelődésügyi szervek mun852