A Debreceni Déri Múzeum Évkönyve 1974 (Debrecen, 1975)

Muezológia - Ditróiné Sallay Katalin: Hozzászólás a múzeumi restaurálás helyzetéhez

kaját. Az 1975-ben napvilágot látó közművelődési törvény hozza magával, hogy Me­gyei Közművelődési Bizottságok alakulnak, melyek a megyei tanácsi közművelődési osztályokkal együttműködve munkálkodnak majd azon, hogy minél műveltebbek, kul­turáltabbak legyenek dolgozóink. A magasabb műveltséget - szakmai szinten is ­éppen a kulturális területen dolgozóktól lehetne elvárnunk, mert nem beszélhetünk meggyőzően az ipari, mezőgazdasági, vállalati dolgozók megfelelő, vagy nem kielé­gítő kulturális színvonaláról, ha a kultúra munkásai nem rendelkeznek a szakmájuk­hoz megszerezhető legmagasabb képesítéssel, s ha erre nem tudunk minden lehetősé­get megadni. Szükséges tehát ennek érdekében is a restaurátorok főiskolai felvételi rendszerét már a kezdetben megreformálni. Mert a kultúrát nemcsak a pedagógusok, nem a vállalati, intézményi „kultúrosok", illetve hivatásszerűen kulturális terület mun­kaköreit betöltők, hanem a múzeumban dolgozók is, beosztásuktól íüggetlenül ter­jesztik. A kultúra terjesztésénél is igen fontos a „hogyan", ami szélesebb látókört, maga­sabb szakmai képesítést követel a restaurátoroktól is. Ezért a muzeológiai képzés he­lyett fontosabbnak gondolnánk, ha egyetemes művelődéstörténet tanítását iktatnák be a tantervbe 1-2 féléven keresztül, de nem a fő szak rovására, hanem olyan alapnak, ami a restaurátorok kulturáltsági fokát emelné. Indokolatlannak és megvalósíthatatlannak tartjuk azt az elképzelést, ami érte­kezletünk több előadásában és hozzászólásában is elhangzott, hogy a múzeumoknál a restaurátor-kiválasztódást úgy kellene megoldani, hogy évekig szerződéssel kellene alkalmazni a leendő resturátorokat. És ha évek múlva úgy tapasztaljuk, hogy ráter­mettek a szakmára, akkor lehet véglegesíteni őket. Nem tudunk arról, hogy népgaz­daságunk más területén alkalmaznának hasonló kiválasztódási lehetőséget. Különös lenne, ha egy építészt csak akkor véglegesítenének egy állami állásban, ha az általa tervezett ház bizonyos idő múlva sem dől össze. A kinevezett pedagógusról vajon mi­kor derül ki, hogy az általa tanított tantárgyat a diákok nem értették meg? Az orvost talán valami statisztika alapján véglegesítenék, amelyből az derülne ki, hogy meny­nyien gyógyultak meg a keze alatt, s hányan nem? A munkavállalási lehetőségek kö­zül döntő többségben nagyon rövid ideig tart a szerődéses alkalmaztatás, amit meg­határozott idő múlva a véglegesítés követ. A gyakorlatban válik el, hogy van aki több tehetséggel végzi munkáját, mások kevesebb eredményt tudnak felmutatni. Nyilván így volt, s így van ez a restaurálásnál is, ahogy más pályákon is vannak kiváló dol­gozók, - s ezekből kerülnek ki később a vezetők. Ez képzelhető el restaurátori vona­lon is, azzal a hátránnyal, hogy bármilyen kiváló restaurátor is valaki, nagy lehetősé­gei nincsenek az előrehaladásban. Jelenleg az a helyzet, hogy óriási a lemaradás a restaurálásban, konzerválásban, - s ismét Dömötör János országgyűlési felszólalására gondolunk, - hogy ezen a té­ren eredményeket tudjunk felmutatni, a szakgárda kinevelése lenne a legfontosabb, nem ennek a munkaterületnek a megnehezítése. Munkavégzés szempontjából sem a legoptimálisabbak a körülmények, mert a munka meglehetősen egészségtelen körül­mények között zajlik. Azt is szóvá kell tennünk, hogy savakkal, lúgokkal dolgoznak a restaurátorok, s jár ugyan védő-, illetve munkaruha, de annak kihordási ideje maxi­mális a többi dolgozóéhoz képest, jóllehet a laboratóriumban sokkal hamarabb tönk­remegy. Hasznosabbnak tartanánk inkább az ilyen csekélységnek tűnő, vagy a na­gyobb horderejű ügyekkel foglalkozni, ezeken javítani, s nem azon gondolkozni, ho­gyan tegyük bizonytalanná a létét a kezdő restaurátornak egy túlságosan hosszúra nyújtott, vagylagos próbaidővel. Az utánpótlás kérdésével kapcsolatban olyan javaslat is elhangzott, hogy akik komolyan érdeklődnek a restaurátori munka iránt, azokat a nyári hónapokra alkal­mazzuk szerződéses munkára. Kérdésünk az, hogy erre béralapot miként tudnánk biz­tosítani? S az 1-2 hónapig szerződéssel alkalmazott fiatalra milyen munkát lehetne rá­bízni, s egyáltalán ennyi idő alatt mire lehetne megtanítani, hogy valamelyest is ön­állóan dolgozhassék anélkül, hogy sok drága időt kellene fordítani a komoly felké­szültségű restaurátornak, - akinek a keze alatt dolgozna - arra, hogy a szerződéses beosztottja munkáját ellenőrizze? Kérdés az is, hogy 1-2 hónap alatt egy kezdő fia­853

Next

/
Thumbnails
Contents