A Debreceni Déri Múzeum Évkönyve 1974 (Debrecen, 1975)

Muezológia - Ditróiné Sallay Katalin: Hozzászólás a múzeumi restaurálás helyzetéhez

kaját. Az 1975-ben napvilágot látó közművelődési törvény hozza magával, hogy Megyei Közművelődési Bizottságok alakulnak, melyek a megyei tanácsi közművelődési osztályokkal együttműködve munkálkodnak majd azon, hogy minél műveltebbek, kulturáltabbak legyenek dolgozóink. A magasabb műveltséget - szakmai szinten is éppen a kulturális területen dolgozóktól lehetne elvárnunk, mert nem beszélhetünk meggyőzően az ipari, mezőgazdasági, vállalati dolgozók megfelelő, vagy nem kielégítő kulturális színvonaláról, ha a kultúra munkásai nem rendelkeznek a szakmájukhoz megszerezhető legmagasabb képesítéssel, s ha erre nem tudunk minden lehetőséget megadni. Szükséges tehát ennek érdekében is a restaurátorok főiskolai felvételi rendszerét már a kezdetben megreformálni. Mert a kultúrát nemcsak a pedagógusok, nem a vállalati, intézményi „kultúrosok", illetve hivatásszerűen kulturális terület munkaköreit betöltők, hanem a múzeumban dolgozók is, beosztásuktól íüggetlenül terjesztik. A kultúra terjesztésénél is igen fontos a „hogyan", ami szélesebb látókört, magasabb szakmai képesítést követel a restaurátoroktól is. Ezért a muzeológiai képzés helyett fontosabbnak gondolnánk, ha egyetemes művelődéstörténet tanítását iktatnák be a tantervbe 1-2 féléven keresztül, de nem a fő szak rovására, hanem olyan alapnak, ami a restaurátorok kulturáltsági fokát emelné. Indokolatlannak és megvalósíthatatlannak tartjuk azt az elképzelést, ami értekezletünk több előadásában és hozzászólásában is elhangzott, hogy a múzeumoknál a restaurátor-kiválasztódást úgy kellene megoldani, hogy évekig szerződéssel kellene alkalmazni a leendő resturátorokat. És ha évek múlva úgy tapasztaljuk, hogy rátermettek a szakmára, akkor lehet véglegesíteni őket. Nem tudunk arról, hogy népgazdaságunk más területén alkalmaznának hasonló kiválasztódási lehetőséget. Különös lenne, ha egy építészt csak akkor véglegesítenének egy állami állásban, ha az általa tervezett ház bizonyos idő múlva sem dől össze. A kinevezett pedagógusról vajon mikor derül ki, hogy az általa tanított tantárgyat a diákok nem értették meg? Az orvost talán valami statisztika alapján véglegesítenék, amelyből az derülne ki, hogy menynyien gyógyultak meg a keze alatt, s hányan nem? A munkavállalási lehetőségek közül döntő többségben nagyon rövid ideig tart a szerődéses alkalmaztatás, amit meghatározott idő múlva a véglegesítés követ. A gyakorlatban válik el, hogy van aki több tehetséggel végzi munkáját, mások kevesebb eredményt tudnak felmutatni. Nyilván így volt, s így van ez a restaurálásnál is, ahogy más pályákon is vannak kiváló dolgozók, - s ezekből kerülnek ki később a vezetők. Ez képzelhető el restaurátori vonalon is, azzal a hátránnyal, hogy bármilyen kiváló restaurátor is valaki, nagy lehetőségei nincsenek az előrehaladásban. Jelenleg az a helyzet, hogy óriási a lemaradás a restaurálásban, konzerválásban, - s ismét Dömötör János országgyűlési felszólalására gondolunk, - hogy ezen a téren eredményeket tudjunk felmutatni, a szakgárda kinevelése lenne a legfontosabb, nem ennek a munkaterületnek a megnehezítése. Munkavégzés szempontjából sem a legoptimálisabbak a körülmények, mert a munka meglehetősen egészségtelen körülmények között zajlik. Azt is szóvá kell tennünk, hogy savakkal, lúgokkal dolgoznak a restaurátorok, s jár ugyan védő-, illetve munkaruha, de annak kihordási ideje maximális a többi dolgozóéhoz képest, jóllehet a laboratóriumban sokkal hamarabb tönkremegy. Hasznosabbnak tartanánk inkább az ilyen csekélységnek tűnő, vagy a nagyobb horderejű ügyekkel foglalkozni, ezeken javítani, s nem azon gondolkozni, hogyan tegyük bizonytalanná a létét a kezdő restaurátornak egy túlságosan hosszúra nyújtott, vagylagos próbaidővel. Az utánpótlás kérdésével kapcsolatban olyan javaslat is elhangzott, hogy akik komolyan érdeklődnek a restaurátori munka iránt, azokat a nyári hónapokra alkalmazzuk szerződéses munkára. Kérdésünk az, hogy erre béralapot miként tudnánk biztosítani? S az 1-2 hónapig szerződéssel alkalmazott fiatalra milyen munkát lehetne rábízni, s egyáltalán ennyi idő alatt mire lehetne megtanítani, hogy valamelyest is önállóan dolgozhassék anélkül, hogy sok drága időt kellene fordítani a komoly felkészültségű restaurátornak, - akinek a keze alatt dolgozna - arra, hogy a szerződéses beosztottja munkáját ellenőrizze? Kérdés az is, hogy 1-2 hónap alatt egy kezdő fia853