A Debreceni Déri Múzeum Évkönyve 1974 (Debrecen, 1975)

Muezológia - Ditróiné Sallay Katalin: Hozzászólás a múzeumi restaurálás helyzetéhez

tor Központ munkatársai képezték eddig is a kezdő fiatalokat. De óriási a különbség 1 hónapos tanfolyam keretében, sűrítve beszélni a restaurálásról, és kevés munkadarabon gyakoroltatni az elméletben elmondottakat, mint 3-4 éven keresztül nagyon átgondolt, részleteiben is megtervezett programot adni. Sok íehér foltja van még a restaurálásnak, amelyekről eddig még nem esett szó alaptanfolyamokon, és továbbképzéseken. Főiskolán pedig elengedhetetlennek gondoljuk mindarról vizsgakötelezetten előadásokat, foglalkozásokat tartani, amely esetek gyakorlatunkban gyakran, vagy ritkán, de előfordulnak. A főiskolán tanulók, mint bármely más főiskolán, tanulmányaik elvégzése után oklevelet, diplomát kapnak, ami alapot jelent a munkakörük végzéséhez szükséges tudnivalókhoz, és biztosíték, hogy magasabb a képesítésük, hozzáértésük azokénál, akik csak alaptanfolyammal rendelkeznek. A főiskolára jelentkezéshez - a többi felsőoktatás mintájára - előkészítő tanfolyam nyílt. Mivel csak Budapesten rendezik, ez is a Pest-centrikus nézetet bizonyítja, jóllehet vidékiek is indulnak a felvételi vizsgákon. Természetesnek tartjuk, hogy ahol kellő számú a jelentkező, s ahol előadók is vannak, ott lehet szervezni előkészítő tanfolyamot. Vidéken, egy-egy megyeszékhelyen az 1-2 fő restaurátor számára tanfolyam rendezése elképzelhetetlen. Amennyiben a vidékiek is szeretnének előkészítő tanfolyamon részt venni, ismét felmerül az anyagiak kérdése. Számukra csak az egyéni tanulás lehetősége adott, a tananyagban előforduló, magyarázatra szoruló részeket nincs kivel konzultálni, tehát a felvételi vizsgára eleve hátránnyal indulnak. A beindult főiskola felvételi tájékoztatójából megtudtuk, hogy a más felsőfokú oktatási intézmények rendtartásaihoz viszonyítva itt szigorúbb az elbírálás, nincs lehetőség többszöri vizsga-ismétlésre, mert másodszori elégtelen eredmény után az illető a főiskolai tanulmányait nem folytathatja. Restaurátor ugyan még maradhat, mert még hosszú ideig fognak szerepelni a besorolási kulcsszámok feltételei közt olyanok, hogy ezeket az állásokat érettségivel, és meghatározott évi múzeumi gyakorlattal lehet betölteni. A jelenlegi nómenklatúrában is van ilyen, nemcsak a restaurátori, hanem a muzeológusi állások feltételeinél is. Erre azért van szükség, mert az első, és még sokáig az ezt követő többi évfolyam hely- és előadó személy hiánya miatt igen kevés részvevővel indulhat. Értekezletünkön említés történt arról, hogy a restaurátor-képzésnél fordítsanak gondot a restaurátorok muzeológiai képzésére is. Ezzel a gondolattal csak addig a határig értünk egyet, hogy az e tantárgyra fordított óraszám hozzávetőlegesen legyen egyenlő azzal, amennyi időt a muzeológus szakosoknak restaurátori képzéssel kell eltölteniük. Ez az óraszám mindössze annyira lehetne elegendő, hogy a másik szakágazatban végzett munkát tanuljuk meg becsülni. De amíg egy régész legfeljebb a saját területén előforduló anyagok restaurálásáról hall nagy vonalakban ismertetést, addig az általános restaurátorok számára minden szakról kellene előadásokat tartani, ami sok hasznos időt venne el a restaurálási, konzerválási szak óráiból, ahol pedig elsajátításra váró téma még sok van! Restaurátor szakot a Képzőművészeti Főiskola keretein belül sikerült létrehozni, de azt már túlzottnak tartjuk, hogy a felvételi vizsga sarkalatos pontja volt a rajzkészség és mintázás bizonyítása. Ezekből a tárgyakból a legtöbb jelentkező nem felelt meg, jóllehet ugyanezek évek óta jól dolgoznak munkaterületükön, ahol kézügyességüket is állandóan bizonyították. Természetes, hogy aki ebben a munkakörben dolgozik, feltétlenül szükséges a kézügyesség is, de más a rajz- és mintázókészség, s megint más pl.: egy kerémia hiányzó részeinek kiegészítése, s a festési kiegészítése is. Képzőművész-restaurátorok képzése már eddig is folyt, akik csak képek, szobrok restaurálásával foglalkoznak. Akik a most beindult új szakon fognak végezni, általános, és nem képzőművész restaurátorok lesznek. Helytelen tehát maximalista követelményeket támasztani a felvételi vizsgán olyan tárgykörből, amely nem lesz főhivatásúk. Hozzávetőlegesen 100-150 főre tehető az olyan restaurátori munkakörben dolgozók száma, akik csak középfokú képesítéssel, - tehát érettségivel - rendelkeznek, s megértjük, hogy mindezeket nem lehet egyszerre beiskolázni az új típusú oktatási rendszerünkbe - helyhiány miatt. De ahogy más egyetemeinken, főiskoláinkon szokásban van az ún. „előfelvételi", itt is lehetett volna valamilyen sorrendet megálla54* ч 851