A Debreceni Déri Múzeum Évkönyve 1974 (Debrecen, 1975)

Muezológia - Ditróiné Sallay Katalin: Hozzászólás a múzeumi restaurálás helyzetéhez

dának felhozni, amikor régészeti anyag egyáltalán nem, vagy igen csekély mértékben került be a múzeumba. Mivel restaurálás terén igen nagy a lemaradás országosan, természetesen tervszámaink között mindenkor szerepel régészeti gyűjtemény anyaga is, mégsem lehet sematikusan felfogni a darabszámot. A régészeti anyaggal kapcsolatban van 2 év átfutási idő adva a műhelyeknek, de sokszor ez is elcsúszik. Előfordul ugyanis, hogy a költségvetésileg megállapított összeg elfogy, s ha abban a szerencsés helyzetben vagyunk, hogy nem sürget építési határidő, hanem szántó területre, erdő melletti sávra esik a lelőhely, akkor az ásatást csak a következő, vagy az azután következő évben lehet befejezni. Ha tervszámaink a raktári anyagra szólnak, akkor az újabb ásatás anyaga miatt ez a tervezés természetesen felborul, valami mindig lemarad. Nehéz a gyűjteménygyarapítás a néprajzosok esetében is. Napjaink divatos betegsége a magángyűjtemények létrehozása, ezért az élelmes magángyűjtők már sokkal korábban feljárták előttünk a területet, pincéket, padlásokat felkutatva megvásárolták a népi használati tárgyakat, a korai kismesterségek sokszor reprezentáns darabjait. A néprajzi gyűjtemény gyarapítására is meghatározott összeg áll rendelkezésre, amely összegből egyre kevesebbet tudnak tárgy formájában produkálni néprajzosaink, mivel a kereslet megnövekedésével a megvásárolható darabok ára is magasabb. De számuk mindenképpen bizonytalan - mégha viszonylagosan sok darabot gyűjtenek is be —, ezért restaurálás és konzerválás tervezése szempontjából irreális alapnak bizonyul. Nem ritka az az eset sem, amikor tervezéstől függetlenül valaki, akinek örököse nincs, vagy hozzátartozóinál nem látja biztosítva megőrzését az általa is örökölt, s egy életen át még gyarapított gyűjteményének, hogy egyik napról a másikra a múzeumnak adományozza. Ezzel a nemes gesztussal az illető múzeum valamelyik gyűjteményrészlege lényeges gyarapodásról adhat számot a munkajelentések statisztikai mellékletein. Ezekből a példákból azt a konklúziót is leszűrhetjük, hogy a sokszor gazdag lelőhelyű régészeti ásatásokból, az eredményes néprajzi stb. gyűjtésekből, és az adományozásokból múzeumba került tárgyak többletet mutatnak a gyűjtemények gyarapodási számadatainál, s ugyancsak gyarapodást mutatnak a múzeumokban őrzött restaurálatlan tárgyak statisztikai adatainál. A gyarapodás ilyen vagy olyan tételeinél ez lényeges különbséget jelent, ugyanis ha nem restaurátori aspektusból néznek a számadatok mögé, akkor a normatívák emelésére lehetne gondolni, illetve a szakmai rang nem megfelelő megbecsülését eredményezheti. 4. Nómenklatúra - a normatívakkal és a szakmai ranggal is összefüggésben Szó volt a Módszertani Központ által összehívott értekezleten arról, hogy a múzeumi új nómenklatúra most van kidolgozás alatt, de nem volt világos a megfogalmazás, hogy az egyes állások megnevezéseihez a kritériumokat mely szakterület képviselőinek javaslata alapján állapítják meg. Mi, akik hosszú ideje dolgozunk múzeumokban, megértünk néhány nómenklatúra változást, amelyeknél a korábban is szereplő kulcsszámokhoz tartozó feltételek lényegében azonosak maradtak, de változott forint összegben az alsó és felső bérhatár. Létesültek addig nem ismert megnevezések és kulcsszámok is, ezek annyi újat jelentettek, hogy bizonyos múzeumi foglalkozási ágakban gátat szabtak az előrehaladásnak. A teljesség igénye nélkül említjük meg, hogy a jelentősebb átsorolási lehetőségeket az 1950-ben, 1962-ben, 1966-ban és 1972ben hozott rendeletek tették lehetővé, melyek közül az 1966-os és 1972-es a korábbi munkaköri bértáblázatokhoz csak fizetésmódosítást írt elő. A restaurátorok életében a mérföldkövet az 1962-es nómenklatúra táblázat jelentette, ugyanis addig, munkássága révén bármelyik kulcsszámú állásba besorolhatók voltak, de az említetett, s jelenleg is érvényben levő besorolási rendszer szerint megszületett a restaurátorok legmagasabb megbecsülését hivatott „főrestaurátor" megnevezésű, megadott kulcsszámú állás. Ez a „beskatulyázottság" mellett különbséget tett 839