A Debreceni Déri Múzeum Évkönyve 1974 (Debrecen, 1975)

Művelődéstörténet, irodalomtörténet - Tóth Béla: Maróthi György földrajzi munkái

adó, az újkori pedig a földkerekség egykorú arculatát ábrázolja. A szerző ezt szándékszik tárgyalni. Ezután a földrajz tanulásához szükséges segédeszközöket sorolja fel: 1. a földgömb térképe (a két félteke), 2. a földrészek, Európa, Ázsia, Afrika, Amerika térképe, 3. Európa országainak, köztük Magyarországnak és Erdélynek a térképe. 17 térképet említ, de főleg J(ohann) B(aptist) Homann nagyobb térképeinek használatát ajánlja.

53 Ezután ismerteti a négy említett világrész fekvését s a világtengereket, mely azokat mossa. Már Csinády feltűnőnek találta, hogy a földrészek sorában Maróthi Ausztráliát meg sem említi, pedig e kontinens körülhajózása már száz évvel korábban megtörtént. Ö ezt a körülményt annak tulajdonítja, hogy Tasman felfedező útjainak (1642) eredményei még nem váltak közismertekké (I. m. 5. 1.). Feltehető azonban, hogy ez a körülménye is azért állt fenn, mert a földrész gyarmatosítása még nem indult meg, s így a figyelem még nem terelődött га.

:и Ezután bemutatja Európa országait a régi mód szerint nyugatról kelet felé haladva; tehát Portugálián kezdi, Hispániával folytatja, majd Gallia, Lotharingia, Nagybritannia és Írország következik továbbá a két Belgium, Helvetia, Itália (benne az Egyházi állammal), Germania (Csehországgal), Skandinávia (Dánia, Norvégia, Svédország), Finnország, Lipponia (azaz a Lappföld), Lengyelország, Russia és Moschovia. Majd a Duna mentén fekvő területeket írja le, legelőször Valachiát (Oláhországot), Moldáviát. A magyar királyságot és az erdélyi fejedelemséget is megemlíti, de velük kapcsolatban megjegyzi, hogy róluk majd másutt fog szólni (102. j., 76. f.). Ezután megemlékszik Sclavoniáról, Croatiáról, Bosniáról, Dalmatiáról, Serviáról s „Romániáról, mely régen Thrácia volt" (106. j., 80. 1.) s mivel ez utóbbi területek akkor a török birodalomhoz tartoztak, ismerteti ennek sajátosságait is. A XIII., Görögországról szóló fejezettel Európa leírása bezárul. A II. rész, egyben XIV. fejezet, Ázsia leírását nyújtja. A földrész fekvésének, határainak bemutatása után a főbb folyók felsorolása következik. Majd ezt olvassuk: „Ázsia hat részre van felosztva: Perzsa birodalom, India, Török birodalom, a chinai birodalom, Nagy Tatárország, az ázsiai szigetek. Ezután következik az egyes részek Európa országaiénál rövidebb leírása. De a szerző tud arról, hogy az indiai partvidék, Goa stb. a portugáloknak s a „szövetséges 32 A további hasonló megjelöléseknél a j. az eredeti jegyzetet, az f. Mészáros Ede gépírásos formában a KLTE Földrajzi Intézetében őrzött (Kézirat 7) fordítását jelenti. A magyar nyelvű idézetekben Mészáros fordítását követtem. 33 Homann, Johann Baptist (1663-1724) német térképmetsző és kiadó, kb. 200 térképet készített és adott ki, köztük egy Világatlaszt (Nürnberg, 1716. 126.), s egy „Atlas methodicus"-t (u. ott, 1710, 18.). Mindkettő megvan a Nagykönyvtárban, több példányban is, U 30, U 36, U 39. jelzet alatt. 34 Ausztráliáról még egy 1754-ben Kassán a jezsuiták kiadásában megjelent Geographica Globi Terraquei Synopsis, mely egyébként Joannes Hübner Geographiája után készült, sem tud. Utolsó (pars sexta). De terris incognitis c. fejezetében ilyen kérdést és feleletet találunk: „Quae terrae Australes incognitae? 1. Sub insulis Moluccensibus Nova Hollandia spectatur, coloniis hodiedum carens, ab Hollandis ante Annos fere 90, detecta 462.). Itt valószínűleg Tasman felfedezésére céloz, mely 1642-ben történt. A továbbiakban pedig a déli tengerek néhány szigetét említi. Új Hollandiáról J. Chr. Iselin Lexicona (Basel, 1729) is tud, Ausztráliát, mint földrészt azonban ő sem említi. (II. 821.) Fent említett földrazj könyvünk utolsó mondatai egyikében egyébként is így nyilatkozik: „Haec de 4 orbis partibus, ac terris incognitis strictim data sufficiant" (462.). 816