A Debreceni Déri Múzeum Évkönyve 1974 (Debrecen, 1975)

Művelődéstörténet, irodalomtörténet - Tóth Béla: Maróthi György földrajzi munkái

belgák"-nak a fennhatósága alá tartozik (116. 1.). Tudja, hogy a másik ázsiai félszigeten (Hátsó-India) Sianum vagy Sziám országa van. Említi „Bengalá"-t (116. 1.) s az egész partvidéket igen gazdagnak mondja, viszont: „A lakosok mindenütt szinte csak félig-emberek fekete és mezítelen testtel, kicsapongok és hihetetlen mértékben bálványimádók" (117. 1.). Ezután „Chinát" írja le mintegy két és fél oldalon (118-120. 1.). Érdekes, amit a kínai nyelvről mond: „A chinaiak beszéd közben inkább énekelnek, mint beszélnek." (118. 1.) Feltehető, hogy e megjegyzés Hollandiában szerzett személyes benyomás eredménye. - Nagy Tatárországról (Mongólia) többek között tudja, hogy uralkodóik részben a „moschoviták", részben a „chinaiak" adófizetői (119. 1.). Az indiai szigetvilágról is megjegyzi, hogy szinte teljes egészében a szövetséges belgák gyarmat-területe (120. 1.). Kivéve Japóniát s a Fülöp-szigeteket. Molucca szigetével kapcsolatban pedig mint érdekességet megemlíti, hogy a sziget Tarmata nevű városában az éjjeli őrök hajnal tájban ezt kiabálják: „Oh cives estote boni cives, Magistratus Vester rogat ut bonos uti vos estis, procreate cives" (121. 1.), tehát nemzésre buzdítják a polgárokat. A XV. fejezet Afrikát mutatja be. Fő folyóiként a Nílust és a Nigert említi. A földrész egyes részeit három csoportba sorolja, s ezeken belül több országot, az országokon belül pedig több tartományt tüntet fel. Említi a területek államformáját, nevezetesebb városait, s az európai államokhoz, a hajózáshoz fűződő kapcsolatukat. Cabo Verdevei (Viride Promontorium) kapcsolatban pl. megjegyzi, hogy az európaiak, főleg az angolok gyakran látogatják, s „az itt összevásárolt rabszolgákat Amerikába szállítják bányákba". A XVI. fejezetet Amerikának szenteli. A területet szokásos felosztás szerint tárgyalja, mint Észak- és Dél-Amerikát. Az északi rész leírását Mexikóval kezdi, és külön területként említi Floridát és Canadát. Megemlíti, hogy a partvidéket többnyire európai gyarmatosok népesítik be, a földrész belsejében pedig indiánusok laknak „a régi barbároknak barbár utódai". (127. 1.) Dél-Amerikából néhány nagyobb kikötőváros (Terra Firma, Porta bella, Cartagena) mellett szól az Amazon vidékéről, Peruról, Brazíliáról, „Paraguaiá"-ról, „Chili"ről, megemlítve, hogy ezek legnagyobb részben spanyol, csak kis részben portugál birtokok. Ezután elég részletesen ismerteti a „nevezetesebb keleti parton fekvő szigeteket", s megjegyzi, hogy „Amerikának igen nagy része az európaiak előtt ismeretlen" (Csak a későbbi, 295.b. sz. jegyzetben). Végül, mint a többi földrészeknél, ismerteti Amerika termékeit, lakosait, s a Finis szóval befejezi mondanivalóját. * * * Mint láttuk, professzorunk nem titkolja, hogy előadásainak szempontjai főleg a politikai és gazdasági földrajzénak felelnek meg. Módszere az, hogy először leírja az ország határait, aztán a nagyobb folyókat. Érdekes és jellemző viszont, hogy a hegyekről nem beszél. Ezek gazdasági jelentősége, bányászat stb. még nem fejlődött ki, a folyók viszont fontos víziutakat képeztek. - Majd ismerteti az ország sajátos közigazgatási felosztását, formáját (királyságok, grófságok, tartományok, prefektúrák, guberniumok stb.). Spanyolországban pl. 14 „királyságot nevez meg, bár megjegyzi, hogy ezek közül csak kettő igazi királyság (5. j., 4. f.). Nagyon pontos a területi hovatartozást illetőleg, és szinte aprólékosan követi az akkori bonyolult birtoklási viszonyokat. Pl. „A két Belgium" с fejezetben ilyen részleteket találunk: „Geldria hercegségnek déli fele a szövetségi Belgium része; Geldern, ez a nagy és megerősített város a szomszédos vidékkel együtt a porosz király birtoka" (34. ]., 24. f.). - Az egyes te52 Déri Múzeum 817