A Debreceni Déri Múzeum Évkönyve 1974 (Debrecen, 1975)

Művelődéstörténet, irodalomtörténet - Tóth Béla: Maróthi György földrajzi munkái

get a KLTE Földrajzi Intézete számára készült fordítása alapjául Mészáros Ede. Egyébként mind a fordító, mind a szövegekkel foglalkozó Csinády Gerő figyelmét elkerülte, hogy míg az R. 295b jelzetű kéziratban az újkori földrajz szövege Amerika szigeteinek a leírásával megszakad, az a. jelzésű teljes, mert tovább folytatódik s a „Finis" szóval zárul.) De hogy diák jegyzetgyűjteményéről van szó, elárulja az is, hogy a Maróthi-szövegeken kívül egy római naptár és Tractatus de Periodis, azaz a körmondatokról készült jegyzet is található benne azonos kézírással.

21 I. Az ókori földrajz A Maróthi által legelsőnek előadott ókori földrajz szövege az antik és egykorú források felsorolásával kezdődik, s az ókori források közül Pomponius Mélát,

22 az újabbak közül Christophorus Cellariust

23 emeli ki, továbbá Bochartus Orbis Romanusát és Fridericus Spanhemius Geographia Sacráját.

24 Már az utóbbi említése is jelzi, hogy az ókori földrajz fogalmába a szerzők a Szentföldet is belefoglalják. Nem titkolja Maróthi, hogy előadása e művek kivonata, s azokat, akik a tárgyról többet akarnak tudni, e forrásokhoz utalja (1. I.).

25 Ezután a jobb térképeket sorolja fel, itt is Cellarius, David Cöller altorfi professzor, s a már említett két másik földrajzi író térképeit említi (1. I.).

26 21 Bár Csinády Gerő, aki említett művében először foglalkozott Maróthi földrajzi munkáival, tud mind a két kéziratról, a kettőt „azonos szövegú"-nek tekinti (i. m. 5. 1.), s csak a másodikat tárgyalja. így elkerüli figyelmét, hogy az ókori földrajz csak itt foglal helyet, önmagával ellentétbe kerülve („azonos szöveg") az Astrognosiáról viszont azt állítja, hogy csak e kéziratban található. Tanulmánya 6. lapján ugyanis azt írja az utóbbiról: „Ennek is két példányát ismerjük. Egy kéziratos példányát a debreceni kollégiumi könyvtárban, a másikat a budapesti Ráday-könyvtárban őrzik." A Ráday-könyvtár igazgatójának levélbeli tájékoztatása szerint viszont a gyűjteményben semmiféle Maróthi-kézirat nem található. (Egyébként tanári előadások diákok kéziratában való megmaradása egyáltalán nem ritka jelenség a kollégiumi könyvtár kézirattárában. Mutatja pl., hogy Maróthi Antiquitates Graecae с előadásainak két ránk maradt kézirata (R. 265 és R. 266) ugyancsak tanítványok kezeírása. A bejegyzések szerint az elsőt Stephanus Kuthi, a másodikat Benjamin Szőnyi készítette). 22 Pomponius Mela egy latin nyelven írt, 3 könyvből álló geographia szerzője. I. u. 3754 között működött. Munkájának címe: De Geographia. Müve régebbi munkák tömör kivonata. Libri trés de situ orbis címmel (Lugduni Bat., 1696) megvolt Maróthi könyvtárában is, más kozmográfiákkal és Gronovius Jakab jegyzeteivel egy kötetben. 23 Cellarius (Keller) Christoph (1638-1707) korának egyik legnevesebb klasszika-filológusa különböző német egyetemek (legutoljára Halle) tanára. Nevezetesek voltak iskolai célra készült latin auctor-kiadásai, azonkívül írt egy latin nyelvű világtörténeti kompendiumot (1685-96), s megírta latinul az ó- és újkor földrajzát (Jöcher: AGL., I. 1796-97. hasáb). 24 Itt a jegyzetelő nyilván téved. A Geographia Sacrat Bochart Sámuel (1599-1667) francia ref. pap írta, s műve Phaleg et Canaan címmel jelent meg (1. Jöcher: Allgem. Gelehrten-Lexicon, Leipzig, 1750., I. 1151. hasáb), az Orbis Romanus pedig Ezechiel Spanheim (1629-1710) műve (1. Jöcher AGL. IV. 712-713. hasáb). 25 Hogy Offerhaust, akinek tanítványa volt, nem említi forrásai között, ez annak tudható be, hogy a holland tudósnak földrajzi műve nem volt. Földrajzi előadásait ő is Cellarius könyvei alapján tartotta (1. A Th. van Deursen i. m. 31.). Itt kell helyreigazítanunk Csinády Gerő ama tévedését, mely szerint „Lulofs leideni professzornak Maróthi valószínűleg hallgatója volt." Maróthi megfordult ugyan Leidenben, de az egyetemre nem iratkozott be, s Lulofs nevét meg sem említi Hollandiából írott leveleiben (L. LengyelTóth i. m. 25-26.). 26 „Chartáé Geographicae Veteris praestantissimae sunt Cellarianae et Novissimae. I. Davidis Cölleri Professoris Altorfini, qui etiam minores Chartas edidit 12, tum Bocharti et Spanhemii supra laudatis operibus, Vocabularia Geographica, quae Tironibus aliquod negotium [praeservare ?] posset fortasse, s[un]t sequentia." (R. 295. b. jegyzet, 1.) 811