A Debreceni Déri Múzeum Évkönyve 1974 (Debrecen, 1975)

Néprajz - Dankó Imre: A néprajzi illusztráció egy érdekes fajtája

Dankó Imre A néprajzi illusztráció egy érdekes fajtája A néprajzi szakirodalom igen fontos része az illusztráció. Mindenki előtt ismeretes, hogy esetenként egy-egy jó illusztráció sokkal alkalmasabb a jelenség általános jellemzésére, jellemző sajátságainak megmutatására, mint a leírás. Az etnográfusok kétféle illusztrációt használnak. Sokan saját maguk illusztrálják írásaikat (Herman Ottó, Gönczi Ferenc, Gönyei Sándor és újabban Szűcs Sándor, K. Kovács László és ifj. Kós Károly stb.); illetőleg a szerzők vázlatai, fotói, útmutatásai alapján hivatásos rajzolók (például Malonyay Dezső: A magyar nép művészete című munkájában neves festők, grafikusok illusztráltak: Edvi Illés Aladár, Juhász Árpád, Körösfői Kriesch Aladár, Groóh István) készítette el a kívánt illusztrációt. Igen ritka az olyan eset, mint amilyen Csikós Tóth Andrásé volt, aki a szerzővel való kongenialitásban, maga is tájékozott etnográfus lévén, az ábrázolandó jelenségek teljes ismeretében nem igényelte a szerzők útmutatását, segítségét.

1 Talán csak Garay Ákos és Jankó János munkássága fogható hozzá. A másik fajta illusztrálás pedig az, amikor régi metszeteket, rajzokat, ábrázolásokat, tehát archív anyagot használunk fel a tárgyalt jelenség szemléltetésére. Ezekben az esetekben nagy az esetlegesség, hiszen az illusztrációk eredetileg másféle felhasználásra, különböző szempontok alapján készültek és csak esetlegesen tartalmaznak olyan mozzanatokat, amelyeket egy későbbi, más tárgyat bemutatni kívánó szerző óhajt. Az olyan pedig, amikor a teljes archív illusztráció, a maga teljességében ma is felhasználható, a legnagyobb ritkaságok közé tartozik. Az archív anyaggal való illusztrálás mindkét esetében tulajdonképpen nem is illusztrálásról van szó, hanem forrás felhasználásáról. Egy sajátságos, mindenképpen az írásos forrással egyenrangú forrás kiaknázásáról. Ezért erre az illusztrálási módra mindaz vonatkozik, amit a néprajztudomány az írásos forrásokra vonatkozóan már korábban megállapított.

2 A néprajztudomány régóta szívesen használja fel az archív képanyagot illusztrálásra. A népélet, a különböző életmódok bemutatásánál számos esetben hivatkoztunk a múlt század nagyszerű képes újságjaira, például a Vasárnapi Újságra,

3 vagy a nagy illusztrált gyűjteményekre, mint amilyen például az Osztrák-Magyar Monarchia írásban és Képben című kiadvány is volt.

4 1 Dankó Imre: Csikós Tóth András. Ethnographia LXXV. (1964.) 164-166. - Vö.: Balassa Iván: Csikós Tóth András. Emlékkiállítás katalógusa (Bp. 1970) Az emlékkiállítást a Túrkevei Múzeum is bemutatta (1970. október 4.-november 29.). 2 Barabás Jenő: A néprajzi kutatás és az írásos források. Ethnographia LXXII. (1961.) 135146. 3 Vasárnapi Újság (1854-1921), Üstökös (1858-1918), Magyarország és a Nagyvilág (1865188), Ország-Világ (1880-1938) stb. 4 Az Osztrák-Magyar Monarchia írásban és képben. 21 köt. (Bp. 1887-1901) ebből 7 kötet Magyarország). 46 Déri Múzeum 721