A Debreceni Déri Múzeum Évkönyve 1974 (Debrecen, 1975)

Néprajz - Dankó Imre: A néprajzi illusztráció egy érdekes fajtája

Tanulmányunkkal egy ilyen archiv kép-forrásegyüttesre szeretnénk a néprajzi érdeklődés figyelmét felhívni. Tudtunkkal néprajzilag eddig egyedül Domonkos Ottó foglalkozott a kalendáriumok hónapfejléceinek képeivel és egy litka népszokásunkat (a pünkösdi ladikázást) tette ismertebbé segítségünkkel.' De egyébként sem foglalkoztak a kalendáriumok hónapfejléceivel. Bár éppen a közelmúltban egy nyomdatörténeti kiadvány teljes egészében közölte egy 1890es kalendárium hónapfejlécsorát." A kalendáriumok - mint ismeretes - igen fontos népolvasmányok voltak, széles körben elterjedtek. Jelentős mértékben befolyásolták a népi műveltséget. Olvasóközönségük tájékozottsága, műveltségbeli helyzete és egyéb körülmények miatt közérthető és közérdekű írásokat kellett közölniük.

7 Ez vonatkozott illusztrációikra, közelebbről hónapfejléceik képeire is. A kalendáriumok hónapfejléceket csak a XIX. század közepe táján kezdtek el alkalmazni, korábban ilyenek nem voltak. Megelégedtek az egyszerű nyomdai rubrikákkal. A hónapfejlécek képei tartalmilag az illető hónapra jellemző munkákra, eseményekre és sok esetben hangulatra utaltak. Mint ilyenek szoros összefüggésben állnak azokkal a régi fára rovott parasztkalendáriumokkal, amelyeken az illető időpontra jellemző gazdálkodási (mezőgazdasági és állattartási, esetleg vásáralkalmat) körülményeket jelképes, rajzos vésettél jeleztek.

8 Kivitel tekintetében pedig azt kell megemlítenünk, hogy az ábrázolásnak - egyrészt a vitathatatlan felismerhetés követelménye, másrészt az olvasóknak az ábrázolt gazdálkodási ágakban, műveletekben, körülményekben való jártassága miatt - valósághűeknek, reálisaknak kellett lenniük. Ahol - hiszen néha ez is előfordul - olykor-olykor jelképet alkalmaztak, ott is a közérthetőség határain belül kellett maradniuk. A fejlécképeket a kalendáriumot készítő nyomda „házi" illusztrátora készítette. Ugyanúgy, ahogy a ponyvafüzetek címlapképeit és egyéb illusztrációit. Éppen ezért ilyen vonatkozásban pedig kalendáriumaink hónapfejléceinek képei a ponyvák illusztrációihoz hasonlítanak." Az elkészített fejlécképeken hosszú időn át nem változtattak. Ugyanazokat a kliséket használták a kalendárium szinte egész élettartama alatt. Ellenben az nem is egy esetben előfordult, hogy a jól bevált, tetszéssel fogadott hónapfejléc képek kliséit kölcsönadták és azokat más kalendáriumok is felhasználták. Jó példa erre, hogy az Atheneaum Kossuth Naptárának (indult 1891-ben), a kor neves illusztrátora, Bálint Benedek által készített és nagy megelégedéssel fogadott fejléc5 Domokoj Ottó: Adalék a pünkösdi ladikázás történetéhez. Néprajzi Értesítő XLIV. (1962.) 323-325. 6 Szántó Tibor-Lukácsy Sándor: Anno 1800. . . Elfelejtett hazai nyomtatványok (Bp. 1972.) G4-95. 1890-ből közöl egy fametszetes naptári hónap-fejlécsort, de adatokat nem füz hozzá. A bemutatott hónap-fejlécképek a következőket ábrázolják: I. Szánközlekedés; II. Farsangi alakoskodók; III. Szántás-vetés; IV. Birkanyírás; V. Anya gyermekével sétál; VI. Szénahordás szekérrel; VII. Hűsölés fa alatt; VIII. Aratás; IX. Gyümölcsszedés; X. Szüret; XI. Vadászat; XII. Karácsonyest polgári környezetben tálból való puncsivással. 7 Jakucs István: A csízió és a kalendárium története, különös tekintettel a debreceni régi naptárakra. A Debreceni Déri Múzeum Évkönyve 1962-1964. (Szerk.: Béres András, Debrecen, 1965.) 203-215. Néhány bibliográfiai adattal. 8 V. ö.: Mieczyslaw Gladysz: Le calendrier silésien en bois. Studia Ethnographia et Folkloristica in honorem Béla Gunda. (Redigerunt: /. Szábadtalvi-Z. Újuáry. Műveltség és Hagyomány XIII-XIV. Debrecen, 1971) 13-33. bő bibliográfiával. 9 V. ö.: Békés István: Magyar Ponyva Pitaval. A XVIII. század végétől a XX. század kezdetéig (Bp. 1966) Több helye. 722