A Debreceni Déri Múzeum Évkönyve 1974 (Debrecen, 1975)

Néprajz - Cs. Tábori Hajnalka: A hiedelemtörténetek változása egy tiszántúli falu közösségének tudatában

- Mongyák, hogy Sass Ferencné is kézfogással szerezte a tudományát. Aztán ű is tovább atta a jányának, különben nem tudott volna meghalni. (Juhász József 64 é.) - Na hát a Rébék lánya is az annyátul szerezte a tudományát. Megfogta a kézit a halálos ágyán, hogy ne szenveggyen az annya. így járt még Sassné jánya is, de ű már nem használta semmire az annya tudományát. Ismertem jól, barátnék vótunk. Nem csinált az már semmit, de mindig mesélte, hogy: anyám az sokat tudott. (Toldi Gáborné 77 é.) - Sok öregasszony tanulta meg a boszorkány tudományt. Megfogták valamelyik haldokló vénasszony kézit, és rájuk szállt a tudása. De vótak asztán akik semmi pénzér' meg nem tették vóna. Az ilyenek seprűt adtak a haldokló kezébe, akkor a seprűre szállt a tudomány, ászt asztán szombat éjjel elégették a kemencébe'. Azért szombaton, mer' az vót a boszorkányok ideje. (Dúl Srolta 40 é.) e) Verekedő boszorkányok Viszonylag kis számú adat sorolható ide, mégis igen fontos a verekedés ténye. Valószínű, hogy a hiedelemelemek keveredéséről, más emberfeletti erejű személy jellemző cselekedetének átvételéről van szó. - Sass Ferencnérül hallottam, hogy éccaka kanboszorkákkal verekedett. (A. Szabó István 84 é.) - Amék házban boszorkány lakott, onnan péntek este mindig nagy verekedés, veszekedés hallaccott ki. (Molnár Antalné 55 é.) - Hogy mir verekettek a boszorkányok asztat nem tudom. De asztat én is hallottam, hogy összeverekettek egymással. (Balog Lajosné 59 é.) - Vót a Sóssziken egy öreg ház. Egy igen vínasszony lakott benne. Tuttuk róla, hogy mindig valami boszorkányos dogot csinál. Na hát annak a házábul mindig olyan hallaccott ki, mintha folyton verekettek vóna odabent. Nem is mert hozzá senki se bemenni. Inkább elkerülték. Ügy hótt meg egyedül. Csak napok múlva mertek odamenni hozzá, lehetett akkor már egy hete is. (Óhré Julianna 77 é.) - Ha kiment iccaka Pálné, vót olyan csörtetís, hogy tiszta fílelem vót hallgatni. Mer' mindig a babonát csinálta, vagy a többi boszorkákkal verekedett. (Papp Ferencné 78 é.) í) A boszorkány felismerése Bár legtöbben féltek a boszorkányoknak vélt személyek hatalmától, kíváncsiságuk sokszor erősebb volt a félelemnél. Legtöbbször a fiatal legények vállalkoztak arra, hogy kifürkésszék a boszorkányok titkait. Ha sikerült, kivívták a közösség elismerését, hiszen a boszorkány bár elrejtőzve, de ott élt közöttük és akadály nélkül fejthette ki ártó tevékenységét. - Aki meg akarja tudni, hogy ki a boszorkány, az Lucától karácsonyig csinájjon egy széket. Amikor karácsony szent éccakáján az óra tizenkettőt üt, lépjen be vele a templomba. Tegye az ajtóba, de úgy, hogy kit lába kint, kit lába meg bent legyík a templomba'. Ha akkor ráül, megláttya a bűbájosokat, a boszorkányokat. 44* 691