A Debreceni Déri Múzeum Évkönyve 1974 (Debrecen, 1975)

Néprajz - Cs. Tábori Hajnalka: A hiedelemtörténetek változása egy tiszántúli falu közösségének tudatában

3. Személyek megrontása - Tuggya, kutyaharapást szőrivel. Ha valakit megrontottak, az elment egy másik boszorkányhoz. Mert azok csináltak ilyeneket. Az bepocskolta a földet, és megkereste a rontó lábnyomát. Aztán óvatosan felvette, beletette egy cseréptálba, a tetejére tett egy tojást és kilenc napig forró vízzel öntözte. Addigra a rontó teljesen megkopaszodott. (Dúl János 72 é.) - A Bazsa Rébék is úgy tudott rontani, hogy felszette a lábnyomot. Kileste amikor nem látták, ászt felszette. Feltette a kéménybe és ott szárította. A gazdája is olyan lassan sorvatt el, ahogy a lábnyoma száratt. Vín sátán vót, de gyógyítani is tudott. (Dúl Jánosné 70 é.) - Sokat megrontottak abba a régi világba. Ha valakinek haragosa volt hát félhetett, így rontották meg az én keresztfijamat is. Annak a lábábul ment ki az erő. Tuggyuk is hogy ki tette, a szeretője, a Csordás Róza. Szép jány volt az, de nem jó féle. Cifrálkodott nagyon, aztán montuk a gyereknek, hogy ne vegye el, mert ez könnyen túlnéz majd rajta. Hát hogy a gyerek otthagyta, az meg bosszúból felszedette a lábnyomát. Valahol a kéménybe szárította. De má' addig volt a dolog, hogy a keresztfijam le se tudott szállni az ágyrul. Elmentek aztán hozzá visszaszerezni. Nem jószerivel atta vissza, de csak elhozták. Egy kis darab sár volt, én is láttam. Amilyen lassan száratt, olyan lassan kellett újra öntözni. Attól vissza jött az ereje. Bíkísi vízzel locsolták, mer' egy bíkísi ember monta el a gyógyítást. (Fazekas Zsófia 80 é.) - Ha haraguttak valakire úgy is meg lehetett rontani, hogy felszették a nyomát. Bal kézzel kellett felvenni, hazavinni és a kéménybe tapasztani. Amikor megszáratt, akkorra már a gazdája is elszáratt. Ha félt, hogy megláttyák nála, nem maga csinálta, hanem valamelyik vénasszonnyal csináltatta meg. (Seben Andrásné 77 é.) - Én is tudom, hogy sokat megrontottak régen. Ha valaki után felszették a nyomot, és feltették a kemencébe (a kemence szájába) akkor ahogy az megszáratt, úgy ment el a gazdájának az ereje. (Szúcs Lászlóné 52 é.) - A vén Cseppentő Róza is tudott rontani. Az is felszette a lábnyomot. Szomszédok vótunk, oszt sokat láttam, hogy leselkedik kifelé, megvárja míg egy legény elmegy a háza előtt, akkor oszt kiszalatt, gyorsan összekaparta a fődet amibe a nyom ott maratt, és már ment is vissza, hogy ne lássa meg senki. A kéményébe szárította. Akivel így tett, az nem tudott többet lábraállni. (Óhré Julianna 70 é.) - Régen a babonások mindent megcsinyáltak. Hallottam olyannal, hogy vót akit úgy megrontottak, hogy kiment a lábábul az erő. Nem tudott többé ráállni, nem vót képes rá, mer' megcsinyáltak. (Balogh Lajosné 58 é.) - A Sass Ferencnéről hallottam, hogy olyan vót, aki értette a dogot. Róla mindenki tutta, hogy nem jó vele haragba lenni, mert könnyen felszette a haragosa lábnyomát. (Antal Ferencné 69 é.) - Sós bácsi is még legénykorába összeveszett a kedvesivei. Az meg bosszúból ellopta a kendőjét. Jegykendő vót, még a jány atta neki régebben. De má' akkor oda is lett neki a nyugalma. Elment ü a lopott kendüjír, de híjába, a jány kötötte magát, hogy nem aggyá. Nem is adhatta vóna, mer' má' nem vót nála, mer' az anynya elvitte egy boszorkányhoz. Avval rontották meg az öreg Sóst, csak akkor még fiatal vót. Egy gyulai asszony gyógyította meg, aki még többet tudott, mint akihe' a kedvese annya elment. (Z. Szabó Ferencné 80 é.) 684