A Debreceni Déri Múzeum Évkönyve 1974 (Debrecen, 1975)

Néprajz - Cs. Tábori Hajnalka: A hiedelemtörténetek változása egy tiszántúli falu közösségének tudatában

- Ha a Sass Erzsók megétetett valakit, az már felvehette az utolsó kenetet. Annak már vége volt, nem volt a maga ura. Ászt vett el, akit akartak, asztán csak szenvedett, legtöbbször meg is halt a végin. Hát sokan jártak így abba az időbe'. (A. Szabó István 84 é.) - Én is hallottam arrul, hogy a Hajdú Gábort a Kantai Eszter étette meg. Mindenki beszélte a faluba'. (Dúl Sára 40 é.) - Ha az igazi szeretőket meg akarták rontani, nem akarták, hogy egymásé legyenek, hát megétették valaméket. Az asztán nagyon beteg lett. Ha nem fordultak vele időbe valakihez, hát bele is halhatott. Haragból is tettek ilyet, meg akkor, ha a szülők nem akarták, hogy valami szegényhez kösse magát a fiatal. Ha valami gazdagabb vőt vagy menyet akartak. (Fazekas Zsófi 82 é.) - Sok lánynak meg legénynek maga az annya ment el valami bűbájoshoz, hogy szert kérjen, amitől asztán a fija vagy lánya ászt tette, amit ű akart. Ilyenkor a szegény fijatalnak nem vót nyugta, ha nem ászt tette, amit az annya akart, mer' ha nem, akkor gyötörték a gonoszok. (Fazekas Zsófi 82 é.) - Ismerem az Orbán Mihályt. Eccer ászt is megrontották. A Baji Erzsiék attak neki olyan pogácsát, hogy amikor megette, nem volt többé a maga ura. Bele volt sütve az Erzsi valamije. Ától fogva akármit csinálhattak vele. De az annya elvitte valakihez, aki meggyógyította. Attól fogva nyugta lett. (Z. Szabó Ferencné 80 é.) - Volt egyszer egy asszony, az is úgy szerezte meg a szeretőjét, hogy amikor pogácsát sütött, belegyúrta a körmit, meg a haját, aztán megétette a legénnyel. Attól fogva az ő szeretője lett a legény. (Molnár Andrásné 60 é.) - Ha valaki megette az olyan gombócot, amibe a másiknak haja, körme bele volt sütve, vagy olyan bort ivott amibe a másiknak a vére benne volt - azzal a másik azt tehetett amit csak akart. (Papp Ferencné 78 é.) - Ha valakit megétettek, hogy hozzáadják egy jányhoz vagy legényhez, és nem ment! el időbe valakihez, akinek szintén meg volt a tudománya - nagy baj lett. Olyanhoz kellett menni, aki vissza tudta fordítani a dolgot. Voltak ilyenek sokan. Ha még többet is tudott a másiknál, még el is veszejthette, amér ilyet tett, hogy kötni akarta valakihez. (Molnár Istvánné 98 é.) - Féltékenységből is előfordult, hogy megétettek valakit. Ez történt a mi Erzsinkkel is. Takaros jány volt nagyon, az intézőnek ugyancsak fájt rá a foga. Ha dolgoztunk a határba mindig ott ette a fene körülötte. ígért is neki egy szép kendőt, ha odaengedi magához. Mondta neki, nem akar ő rosszat neki, csak legyen iránta jó szívvel. Megtudta a dogot az intéző gazdaasszonya, és nagyon féltékeny lett. Azt mongyák, köze volt neki az intézőhöz. Hát egyszer adott Erzsinek valami tésztát, tepertős pogácsát. Az meg nem merte eldobni, hát megette. Beteg is lett mingyárt. Sokáig betegeskedett, a gyulai asszony gyógyította meg aztán. Az intéző pedig többet soha se nézett rá, mert azt megetette a gazdaasszonya úgy, hogy a saját ingibül belesütött egy kis darabot az ételibe. (Köteles Ferencné 67 é.) - Az intézőt én is hallottam. A gazdaasszonyának a tehenésszel volt valami dolga, mer' mindig együtt sütötték ki a dolgokat. A vín sátánt is gyakran kihívatták a majorba, asztán hármasba mívelték a gonoszságot. Biztos megétették az intézőt, mert az híjába akart, nem tudott túladni az asszonyon. (Köteles Imréné 47 é.) 683