A Debreceni Déri Múzeum Évkönyve 1974 (Debrecen, 1975)

Néprajz - Cs. Tábori Hajnalka: A hiedelemtörténetek változása egy tiszántúli falu közösségének tudatában

- Ha a tehenet megrontották, a rossz tejjel visszájáról kellett bekenni a tehenet, égiszen a szarváig, még azon is keresztül .Mikor meg volt rontva a tehenem, én is így csináltam. Egy csabai asszonytól tanultam. (Molnár Istvánné 98 é.) - Amikor gyerek vótam sokszor vót tehenünk, de mindig megrontották. Édesanyám eccer elment egy asszonyhoz, aki a falu másik végin lakott. Ez az asszony ászt ajánlotta, hogy mosatlan gyócs közepire gyugjanak egy bugylibicskát, amellé meg szúrjanak tizenkét gombostűt. Erre fejjük rá a tejet. Meg is tettük, de vigyázni kellett, nehogy kiessen egy gombostű is, mert akkor újra véres lett a tej. (Molnár Jánosné 72 é.) - Eccer is megrontották a mi tehenünket. Édesanyám mingyár elment egy öregasszonyhoz, aki gyött is, hogy meggyógyíccsa. Én olyan legínyforma vótam. Az vót a dogom, hogy nekem kellett parázzsal körbe füstölni a tehenet. De nem teccett, mer' éktelen büdös vót a füst, mer' az öregasszony valami füvet tett a parázsra. Én nagyon dühös vótam, egyre csak vártam, hogy már mennyen. Alá doblak én te vén boszorka! Nem fogok itten füstölgetni! - morogtam a fogam között. Anyám szegény meg csak csendesített. Hadd el fiam! E' most jót akar nekünk! Amikor másnap újra láttam a vén cselédet, ászt mongya nekem: Ártani akartál, de beléd látok! Honnan tutta meg, hogy mit akartam, nem tudom, de biztosan hatalma vót, és a tehenet tényleg úgy megcsinálta, hogy többet soha se rontották meg. (T. Nagy Gábor 36 é.) - Hallottam én is, hogy kell visszaszerezni a megrontott tehén tejét. Csak muszka tövissel kellett verni, akkor odament aki megrontotta, mert fájt neki a verés. Könyörgött a háziaknak, hogy haggyák abba, visszaadja a tejet, csak ne üssék tovább. (Z. Szabó Ferencné 80 é.) 2. Szerelemvarázslás - Az öreg Kásáné ászt akarta, hogy a jányát a Gönci István vegye el. Hogy mit csinált a vín cseléd vélek, nem tudom, de ászt tudom, hogy valahogy összecsinálta őket. Később asztán nagyon beteg lett a veje. Ászt beszélték, hogy azért, mert az ilyen csinált házasságon nincsen áldás. (Kárnyácki Lajosné 80 é.) - Buziné is olyan vót, hogyha akarta összecsinálta az embereket. Az én fijammal is ászt akarta. De asztán nem lett belőle semmi, mert a fijam inkább elment lakni Sarkadra. (Kovalóczi István 75 é.) - A rontással, varázsolással csinált házasság soha sem sikerült. Azon nem volt áldás, csak örökké veszekedés. Előbb-utóbb csak szíjjeltíptík a babaruhát. (Molnár Jánosné 72 é.) - Volt egy vín cseléd, a Viszket Sári. így csúfoltják. Rontott- bontott. Boszorkányos asszony volt. Az asszonyokat meg lányokat összeadta a legényekkel, meg szíjjelbontotta. Mindenkinek beleszólt a dolgába. Elhallgas te büdös! Majd teszek én terólad! Teszek én, hogy csak nyöghetel! Igen tartottak tőle. (Molnár Jánosné 72 é.) - Hajdú Gábort meg a Kantai Eszter étette meg. Pedig vót neki hites ura, de ű a Hajdú Gábort szerette. Asztán megétette, hogy az is szeresse űtet. Fűzte magához. Nem lett abból a legénybül semmi, mert csak egyre hibásodott, asztán hamarosan meg is halt szegény. (Molnár István 98 é.) 682