A Debreceni Déri Múzeum Évkönyve 1974 (Debrecen, 1975)
Néprajz - Cs. Tábori Hajnalka: A hiedelemtörténetek változása egy tiszántúli falu közösségének tudatában
1. A tehén hasznának az elvétele (Tejrontás, tejvarázslás) I P^'-" r '" •"" A másnak okozott kártételnek ez a leggyakoribb formája az önellátó paraszti gazdaságban a családnak komoly kárt jelentett. Érthető, hogy szinte azonnal hozzáláttak a baj elhárításához. Legtöbbször tudóshoz fordultak, aki nem mindig személyesen végezte az akciót, hanem utasításának megfelelően a károsultak hajtották végre. - A boszorkányok embert, állatot egyaránt megronthattak. Embert akivel haragba vótak, állatot - leggyakrabban tehenet. Ügy elvettik a tejit, hogyha a gazdája nem tutta visszaszerezni, adhatta el, mer' egy csepp nem sok, de annyi tejet se adott az má' neki. Mer' mindet a boszorkány fejte ki otthun az ágya végibül. (Á. Szabó István 72 é.) - Az én anyósom is olyan boszorkányféle asszony vót. Eccer is eladott egy tehenet, de úgy tett, hogy a tej meg átment abba, amék megmaratt neki. Sokszor megcsinálta ő az ilyeneket, de eccer csak rajta vesztett, mer' valaki meg őt rontotta meg. Elkezdett neki zsugorodni a lába. De hijába csinált vele akármit, végül mán csak mankóval tudott járni. (Papp Mihály 72 é.) - Borsos Zsófi inkább csak rontani tudott. De ahhoz asztán nagyon értett. A szomszédok tehenei mind neki tejeltek. Annyi teje, tóruja vót, hogy mán nem tudott vele mit csinálni. (Jánosi Lászlóné 62 é.) - A Cseppentő Róza csak annyit csinált a tehénnel, hogy ráütött a boci farára: ne boci, ne . .. meg simogatta egy kicsit. De szerencsére észrevette édesanyám és már kiabált is neki: Ne rontsd meg a tehenet hé! Akkor aztán Róza visszafelé kezdte simogatni, meg mormolt is hozzá valamit. Aztán azt mondta: Na, nincs már semmi baja. Kiadja ez az utolsó csepp tejet is. (Óhré Julianna 70 é.) - A tehén tejit úgy vették el, hogy meghuzgálták a csécsit, és a tejet, ami a földre cseppent a főddel együtt felvették. Haza vitték, és már övík vót a tehin haszna. (Balogh Lajosné 59 é.) - Eccer nekünk úgy megszopták a tehenünket, hogy csak balról adott. Amik csécsit szopta a boszorkány, abból nem jött a tej. (Balogh Lajosné 59 é.) - A tehenet úgy is meg tutták rontani, hogy felvettík a nyomát. Az ilyen tehínnek menten odalett a teje. (Barát Jánosné 40 é.) - Az ín ángyomnak is vót kit szíp tehenük. Jó sok tejet attak, de a szomszídnak is teccettek ám. Nagyon irigyelte őket. Ángyom meg sehogyse akarta eladni neki. Hát csak átjött eccer... ászt megsimogatta ükét visszájárul. Azzal már ment is haza. De már este egyik sem adott tejet. Na által ment az ín ángyom is: agyon üti, ha vissza nem csinálja! Akkor asztán visszasimogatta. Másnapra újra lett tejük. (Békési Istvánné 66 é.) - Aki meg akarta rontani a szomszíd tehenit, szípen általment beszílgetni, közbe dicsírgette a tehenet: Ej de szíp tehín! Amikor nem vetik íszre, gyorsan megfejte a tenyeribe, eldörzsölte, asztán a maga farához kente. Másnap már nem adott tejet a gazdájának, csak bőgött a szomszíd feli. (Köteles Ferencné 47 é.) - Rígen sokszor nem adta le a tehin a tejet, pedig rendesen legelt egísz nap. Mert mikor hazafelí jött, megbabonázták. (Papp Ferencné 78 é.) 681
