A Debreceni Déri Múzeum Évkönyve 1974 (Debrecen, 1975)

Néprajz - Nagy Olga: Archaikus világkép és mese-hagyományozás

A következő epizód emlékeztet a BN 304-es típus II. és III. epizódjaira. Lehetséges, hogy a nagyon ismert mesetípus eme epizódjait a mesemondó tudatosan bogozta bele, de szerepük a továbbiakban jelentéktelen (IV-V.) hiszen a következőt, akármilyen más indokolással is hozzáfűzhette volna. Amott ezek az epizódok a mese kifejlését szolgálják, itt pedig csak úgyszólván nyugvópontot. A mese megy tovább. Az V. epizódban az ATh. 590 típus II. epizódjával kötődik.- a fiú feleséget szerzett magának, s hazamenet az erdőben megáll, megtelepszik. Ezt a megtelepedést semmi sem indokolja, hacsak nem a mese szükséges nyújtása. Az 590-ből az azonos epizód kulcspozíciót foglal el, a hős és anyja kényszerűségből telepszik meg és lesz elindítója a többi kalandnak: az anya szerelmi viszonya miatt meg akarja ölni fiát (itt a feleség akarja mindezt, akin bosszút áll, az asszonyt ott hagyja (VI. epizód). Mi sem indokolja a mese továbbfűzését, ám a hős hazamegy - nem azért, hogy a mese bevégződjék -, hanem hogy indítékul szolgáljon a további fejleményekhez. Itthon ui. apját megszabadítja egy titokzatos madártól, aki minden nap megjelenik és földhöz veri őt. A már említett BN 304-es típusban előforduló módon megszabadítja őt. Itt talán tettenérjük a mesemondót: a BN 304-ből ezúttal másodszor ékeli be ugyanazt az epizódot, de nem ugyanúgy, hanem más indokolással, más előzményekkel és kalandokkal, más funkcióval: Ezt a fogást, amely a közösségben a mindig változatos és új benyomását akarja kelteni, több hivatásos és nagyon gyakorlót mesemondóknál is megfigyeltem (VII. epizód). Es most tettenérhetjük mesefűzési „technikájának" másik fogását is. A hős kisétál a kertbe és ott elkódorog egy ezüstróka után. (Ez egy egészen más típusban előforduló motívum.) Számára azonban indítékul szolgál ahhoz, hogy a hőst elvarázsolt helyre vigye, „sárkán doktornőhöz". (Emlékeztet valamiképpen a 326 I-II-es epizódjára, ahol a hősnek a kísérteties helyen szintén szörnyű élményben van része.) Itt ismerkedik meg sárkándoktornővel, aki szemét kiveszi és helyébe a táltosló receptjébe avatja. Itt azonban a táltosló motívum nem arra való, hogy különben el nem végezhető kalandjaiban segítse, csak adódik, mert a mese hosszabb lesz (VIII. epizód). Ujabb epizód otthon, a táltoslóval végzett kalandjaival. Végre talál egy másik lányt, akit megszabadít és a mese itt véget ér (IX. epizód). A fenti szerkezeti elemzés tanulságosan bizonyítja azt a lehetőséget, hogy a mese bizonyos körülmények között a legarchaikusabb alapanyagon is, de egy magasabb tudatszintű közösség számára, képes valamiképpen a kalandosság és színesség igényét is teljesíteni. Ebben a külön szintézisben a legszélsőségesebben tulajdonképpen két tudatszint ütközik meg: az archaikus igényű és beállítottságú Kapás Gyurié és egy más igényű, a mesétől mást váró közösségé. A feloldás a mesemondó műve. Ez egyben azt is példázza, hogy a mese a hagyományozás útján, különféle találkozások s a legszélsőségesebb elemek öszszeütközése révén variálódhatik. S e variációs lehetőségnek csak a mesemondás megszűnése vet véget. Hogy ugyanazon ősi világkép milyen variációs lehetőségeket rejt magában azáltal, hogy egyik vagy másik egyén hozzállásában és tolmácsolásában jelentkezik? Erre a fentiek is példák. Dávid Gyula marosvécsi mesemondó példája azonban ékesen illusztrálja azt a messzemenően merész variációs lehetőséget, amelyet a legősibb világkép is nyújthat bizonyos mesemondó kezelésében. 637