A Debreceni Déri Múzeum Évkönyve 1974 (Debrecen, 1975)

Néprajz - Nagy Olga: Archaikus világkép és mese-hagyományozás

összeférhetetlennek az archaikus mesei elbeszélőstílussal. Boros és más, nagyonis archaikus mesélők bármilyen elbeszélése azt bizonyítja, hogy a mesesztori mindig vérbő epikában jelentkezik, ha a mesemondó, az elbeszélő tehetséges, illetve ha ez a tehetség nem satnyult el azáltal, hogy a közösség nem igényelte elbeszélését. Boros meséit rangos népi elbeszéléssé teszi az a mindent átszövő, realisztikusan részletező elbeszélőkedv. Az érzékletes fantázia, amely a mi tudatunk számára abszurd - helyzetet is képes elképzelni és megjeleníteni, nem az írásbeliség művészének tudatosságával, hanem azzal a spontán beleélő készséggel és érzékenységgel, amely eggyé tud lenni mindazzal, amit elbeszél. Boros Hicsi meséi egészükben „igaz történetek" valós voltát juttatják eszünkbe. A mesemondó a varázselemet nem a valótlanság, a csoda bizonyítására, hanem ellenkezőleg, a valószerűség, a megtörtént, az „igaz" illusztrálásaként őrzik. Meséi egy nagyon kisdimenziós, olyan földi világot idéznek, amelyekben lépten-nyomon varázslatok, sőt „kuruzslások" esnek meg. A bemutatott párhuzamos részletek egy azonos meséből Boros Hicsi vérbő elbeszélőkedvét bizonyítják és azt, hogy ez az elbeszélőkedv érvényesülhet a tradicionális stílus, az archaikus meseforma körülményei között is. (Az 1. vsz. az átvevő Berki Káló, a 2. sz. átadó Boros Hicsi-féle variánsot mutatja be.) 1. v. Este hat órakor megfogja a király a fiú kézit s maguk mellé vesz egy katonát s lemennek egy pincébe. S mind szétvágta a katonát. S akkor aszmondta a fiúnak: - Reggelre, ahogy bementél véle, úgy gyere ki ismét. 2.v. Károly király kézen fogja a katonát s úgy mennek le a lépcsőn. Mikor lementek abba a szobába, csak egy fejsze volt ott s egy tönk. Akkor azt mondja a király a fiúnak: - Na Károly, kivel jöttél bé? - Evvel a katonával. - Nem félsz, hogy épen kell kimenj véle? - Nem! - Forduljatok mind a ketten a fal felé! Akkor a király kivette a kardját s levágta a katonának a nyakát. S úgy összevagdalta, mint a laskát. A fiú csak nézte s bámulta. - Na, reggel aztán evvel jössz fel. Ez a parancs! Mindkét mesemondó szükségét érzi annak, hogy visszaadja az első percek döbbenetét, a jelenet képtelenségét: 1. v. 2. v. A fiú nekifogott sírni, búsulni, hogy neki a nyakát most vágják le. A király bezárta az ajtót s ő maradt evvel a halottal. Akkor elgondol633-