A Debreceni Déri Múzeum Évkönyve 1974 (Debrecen, 1975)

Néprajz - Nagy Olga: Archaikus világkép és mese-hagyományozás

kedett a föld és a fenti régiók között, egyetlen ajtónyitással érkezve meg az égbe bátyjához, a Naphoz . .. Ugyancsak mérai mesében Erdei Zsuzsanna, aki varázstudományát Szent Pétertől és Krisztustól nyerte, ha sírt, vizet árasztott, akár a szamojédi sámán, ha nevetett, akkor meg a föld kiszikkadt és földrengés lett; s akihez bátyja, Erdei Péter, így könyörgött: „Erdei Zsuzsanna, könyörülj rajtunk!" Mágikus hatalma volt, parancsolt orsóinak, hogy távollétében fonjanak, elrabolt nyaklánca pedig beszélt és cselekedett helyette,- testvérét, fején átbuckázva, aggastyánból ifjúvá változtatta, és így tovább. Ugyancsak mérai mesében a hős lehívatja Istent az égből, aki kilenc kukoricaszemet dob le a király kapuja elé; ezek azonnal csíráznak, szárba szöknek és esőznek. A csöveket megőrlik, s az ebből készült lisztet megfőzik a kilencedik csikó tejével. A táltoskanca egyetlen simításra ellik, az ellett csikó ugyancsak csíkozással továbbszaporodik, és így tovább, míg a kilencedik csikó megszületik, amelynek a tejével készítik a varázsételt, az Isten részére. Bandi mesékben igen sok varázsformulával találkozunk. Hősök, ha ismeretlen lénnyel találkoznak, a rontást elhárítandó, varázsformulákat mormolnak: „Ha ördög vagy, távozzál! Ha keresztyén vagy, ha lány vagy, légy a lányom (szeretőm, feleségem); ha fiú vagy, légy a fiam; ha asszony vagy, légy a feleségem (anyám); ha férfi vagy, légy a testvérem (apám) . . . Hős és táltosló, valamint a hős társa, egymásnak vérszerződés keretében fogadnak „testvériséget" és életre-halálra esküdnek rá. (Emlékeztessünk ezzel kapcsolatosan J. G. Frazer megfigyelésére, aki szerint a természeti népeknek „az együtt evés, vérátömlesztés, egész életre egymáshoz fűzi. . . szinpatetikus kötelék áll fenn közöttük . . .") (Frazer.- 123). Ugyancsak bándi mesében a táltoslovat a hős a „táltos-doktornőtől" kapott mágikus recept alapján állítja elő: három évig „sárkány-doktornő" pincéjében preparált vérből, amit a hőssel született karddal lehet csak két keresztvágással kettészelni, abból kiugrik a táltosló, azt azonnal homlokon kell csókolni, csókja nyomán csillag lesz a táltos homlokán. Gazdájához első szava: „Szerencséd, hogy nem a szememen csókoltál meg, mert az egész világ vízbe merült volna." A sárkány-doktornő a táltosló előállításának titkát a hős két szeméért adja át, ugyanis fiatal legények májával, szívével és szemével táplálkozott nagy előszeretettel. Szucsági és mérai, de bándi mesékben is igen gyakran fordul elő a hős feltámasztásának motívuma, de nem csupán a megszokott életvízzel és életfűvel, hanem bizonyos praktikák segítségével, többek között ilyen varázscselekvés a hős „seggberúgása", bizonyos vesszővel való többszöri rávágás, vagy pedig testének darabjai összeszedésekor a következő varázsformula mormolása: „Húst a húshoz, csontot a csonthoz, ínyt az ínyhez!" Idézem ezzel kapcsolatosan a Kalevala eme négy sorát, Vikár szép fordításában: „Húst a húshoz helyezteti, / Csontot a csonthoz illesztgeti, / ínyt az ínyhez, vért a vérhez, / Ért az érkötés helyéhez . . ." (Talán nem nehéz megtalálni e kétféle előfordulás közös alapját!) De marosvécsei mesék is, noha azok a tudatszint egy felsőbb fokát mutatják, hemzsegnek a nyers varázsformuláktól s különböző hiedelem-elemektől. A hős kényszerítő formulával változtatja a felhőből zivatar kíséretében érkező „aranyhuszárt", a maga igazi színére, tudniillik a néphiedelem sárkányává. Hadd utaljak itt Hontira, aki rámutatott arra, hogy a népmese sárkánya különbözik a néphiedelem sárkány alakjától. (Honti, 1962 : 180.) Lám csak, egyes variánsok még őrzik a néphiedelmi sárkány alakját! 621