A Debreceni Déri Múzeum Évkönyve 1974 (Debrecen, 1975)

Néprajz - Szathmári Ibolya: Lakodalmi szokások Hajdúszováton

Dongózás Szereplők: három fő a koszorúslegények közül. Középen állt a dongó, fejére kucsmát húzott. Mellette mindkét oldalán egy-egy legény állt úgy, hogy a dongó felől levő lábfejüket annak lábfejéhez illesztették. A két szélső legény a dongó felőli kezét az arcához tette, amivel felfogták a dongó ütéseit, másik kezüket ütésre lendítették, igyekeztek leverni a dongó fejéről a kucsmát. Ez ritkán sikerült, mert a dongó ügyesen elhajolt egyik társától a másik felé, miközben orrát befogva ezt zümmögte: „ide rako­dok, ide rakodok". Egy alkalmas pillanatban a társai arcára vágott, akiknek a tenyerén csattant a pofon. A játékot addig játszották, míg el nem fáradtak. Halottazás Szereplők: halott, a felesége, 4-5 kísérő vagy halottsirató, akik között asz­szonyok és férfiak is voltak. A halottat egy dagasztólábra fektették, szalmahordó ponyvával terítették le. Két koszorúslegény hozta be és letette a szoba közepére, hogy mindenki jól lássa. Megérkezett a pap is a siratókkal együtt. A papra palástként pony­vát vagy lepedőt terítettek. A siratókon fekete női ruha volt, a férfiak is ezt öltötték magukra. Rongyból kontyot csináltak maguknak, és erre kötötték fel a fekete kendőt. Később ez a jelmez a férfiaknál elmaradt. A pap megkezdte a prédikációját. Egy tiszta lapot tartott a kezében és úgy tett, mintha arról ol­vasná a tréfás szöveget. Valójában fejből mondta azt. A versbe szedett bú­csúztatójában felsorolta a halott jó és rossz tulajdonságait, tréfásan elbúcsúz­tatta hozzátartozóitól. Közben a siratok a halottat körülvéve jajgattak, köny­nyüket törölgették. A prédikáció végeztével a ponyvával leterített halott a lá­ba között egy fadarabot kezdett el mozgatni, amire a halott felesége ráborult és hangosan felzokogott: „Jaj, csak ezt az egy falatot sajnálom"! A nézők na­gyot derültek, igyekeztek a halottról lerántani a ponyvát, de a siratok nem en­gedték, a kezükben levő pálcával a kíváncsiskodók kezére ütöttek. Igyekeztek minél hamarabb kivinni a halottat a szobából. Amikor az ajtónál jártak, a ha­lott leugrott a dagasztólábról és gyorsan kiszaladt, hogy ne lássák a vendégek, hogy ki volt a „megcsúfolt halott". Kútágasgém Négyen vettek részt ebben a játékban. Egy legény állt elöl, a másik mö­götte. A második rátette a kezét az első vállára, erre feküdt fel egy harmadik. A harmadik kezét rákötözték az első vállához, a lábát pedig a másodikéhoz. Jött egy negyedik emer, aki megoldotta a fekvő nadrágját és leráncigálta azt róla. A megkötözött legény természetesen nem hagyta magát, rúgkapálni kez­dett. Ahogy mozgott, úgy rángatta a másik két játékost is. A hátsó álló sze­replő, akihez oda volt kötözve a fekvő játékos, bele verdeste az orrát annak ülepébe. Emiatt szüntelenül jajgatott, szitkozódott, a közönség pedig mulatott a jeleneten (Sain Balázs 74 éves). Csizmadia íogás Ketten játszották. A mester inasnak akart felfogadni egy legényt. így for­dult hozzá: „Inassá fogadlak, ha hamarabb ráteszed a lábad a gyalogszékre, mint én. En kimegyek a szobából, te bent maradsz, de figyeld meg, még így 613

Next

/
Thumbnails
Contents