A Debreceni Déri Múzeum Évkönyve 1974 (Debrecen, 1975)

Néprajz - Szathmári Ibolya: Lakodalmi szokások Hajdúszováton

lakodalomnak, mert a rokonság nem volt együtt, nem ismerkedhettek meg egymással. A fiatalok sem örültek, mivel a lányok a menyasszonyos háznál, a fiúk a vőlegényes háznál voltak és csak a kontyolás után tudtak együtt szórakozni. Ez volt az egyik oka annak, hogy az 1920-as években Hajdúszováton külön lakodalommal már nem találkozunk. A külön lakodalom elmaradásához vezetett az a tudati átformálódás is, melynek eredményeként nem túllicitálni akarták egymást a családok a lakodalom megrendezésében, hanem összeismerkedni, együtt szórakozni, mulatozni. A vacsora alatt néhány tréfa is előfordult. A vőlegény komjai az ifjú párnak csomagot küldtek. A sok papírba vagy dobozba becsomagolt ajándék baba, bölcső, csont vagy egy élő veréb volt. Máskor az asztal alatt igyekezett valaki ellopni a menyasszony cipőjét. A vőlegénynek kellett kiváltani azt. Az ügyes menyasszony, hogy ne tudják róla levenni a cipőt, rákötötte a lábára. Éjjel 11 óra volt, mire befejezték a lakomát, „felkélt a vacsora". A cigányok asztali áldást húztak, ami alatt pénzt szedtek össze. Gyűjtöttek nekik vacsora közben is az ún. sorpohár osztásnál, amikor a vőfély egyetlen pohárból végig itatta a vendégeket. A pohárral együtt tovább rakta a tányért is, amibe mindenki rakott egy kis pénzt. Az asztali áldás húzása az utóbbi 30 évben elmaradt. A sorpohár osztás megtalálható nemcsak a vacsora alatt, hanem a vendégek gyülekezésekor és távozásakor is. Táncok, játékok, maskurások a lakodalomban Miután „felkélt a vacsora", megkezdődött az asztalbontás. Először a suttal szembeni asztalokat vitték ki. Általában mindkét oldalról kihordták az asztalokat, csak a násznagy és a fiatal pár előtt hagytak egyet étellel, itallal megrakva. A takarítást most is a koszorúslegények végezték ugyanúgy, mint az ebéd után. Ezután megkezdődött a tánc. A vőfély vitte táncba a menyaszszonyt. Néhány forduló után a vőlegény felé vitte, hogy átadja neki, de hirtelen elperdítette előle menyasszonyát és tovább táncolt vele. Ezt több ízben megismételte s azután valóban átadta a menyasszonyt a vőlegénynek. A fiatal pár csak egyet-kettőt fordult s a következő tánc már mindenkinek szabad volt. A vőfély közben töltögette a bort a vendégeknek, a nótavégeken pedig a zenészeknek is. Ezután a szakácsasszonyokat vezette be a vőfély a konyhából. Elöl jött a főszakácsasszony, akinek könyékig be volt kötve a keze, mert „megégette" kásával. A főszakácsasszony sorba megkérdezte a vendégektől: „hogy izlett a vacsora; meg voltak-e mindennel elégedve?" Egészségükre kívánta a vacsorát, majd mindenkihez odament, megmutatta a bekötött kezét és kötényébe gyűjtögette a „kásapénzt", ami orvosra és gyógyszerre kellett neki. Aki nem akart pénzt adni, azt a többi szakácsasszony fakanállal megütögette. Miután összegyűlt a „kásapénz", megkezdődött a szakácsasszonyok tánca, amikor a vendégek csak a szakácsasszonyokat vitték táncba. A szakácsasszonyok tánca napjainkig megőrződött, a „kásapénznek" már csak az emléke él. A vacsora befejezésekor, a tánc megkezdésekor kb. éjjel 11-12 óra között a hivatalnok, a maskurások már a lakodalmas ház udvarán, kertjében várakoztak arra, hogy bebocsássák őket. Nem mentek és nem is mehettek be azonnal a lakodalmas házba, leskelődtek és hangoskodtak az udvaron. A várakozás ideje alatt egy-egy „komjuk" a lakodalmi vendégségből kicsempészett ne608