A Debreceni Déri Múzeum Évkönyve 1974 (Debrecen, 1975)

Néprajz - Szathmári Ibolya: Lakodalmi szokások Hajdúszováton

Néhány éve az esketésre elmentek a szülők is. A főzést ezidő alatt a főszakácsné irányította. A násznép 1890-ig csak a templomba ment, mert polgári esketés korábban nem volt. 1890 után először a községházára, a jegyzőhöz vezette a vőfély a fiatalokat. Az esketésen mindenki jelen volt, kivéve a zenészek és a legények, akik ezalatt az idő alatt a kocsmában mulattak. A vőfély a jegyző elé állította a fiatalokat, aki beírta a nevüket a „nagykönyvbe", az anyakönyvbe. Miután a vőlegény és a menyasszony, valamint mindkét tanújuk aláírta az anyakönyvet, a jegyző elmondta beszédét és ezekkel a szavakkal fejezte be az esketést: „Én önöket házastársaknak nyilvánítom, de figyelmeztetem önöket, még ezzel nem tettek eleget kötelességeiknek, jelenjenek meg a templomban is" (Izsó Vince 77 éves)! 1945-ig a polgári esküvő mellett kötelező volt a templomi esküvő is. 1945 után még sokáig elítélték, megszólták azokat, akik nem mentek templomi esketésre. A templomba is elment az egész násznép. Mindenki elfoglalta a maga helyét. „A vőfély meghajolt a menyasszony előtt és kivezette arra a helyre, ahol az úrvacsorát osztották. Majd mellé állította a vőlegényt. Ezután bement a papért, aki összeadta a fiatalokat. Ha több pár esküdött egyszerre, az orgona is megszólalt." (Izsó Vince 77 éves.) Az esketés után mindenki gratulált a fiataloknak. A jegyzőnek kendőt, konyharuhát, bort ajándékoztak, amelyeket a házasságkötés előtti napon vittek el neki. A papnak közvetlenül az esketés előtt adta át a vőfély a kulacs bort és a kulacs szíjára húzott kalácsot. A pap és a jegyző megajándékozása és a vacsorára való meghívása csak 1944-ig volt szokásban. A templomi esküvő a felszabadulás után fokozatosan szorult háttérbe. A napjainkig megmaradt templomi esküvőket általában a nagyszülők, szülők kívánságára rendezik. Az egyre általánosabbá váló, csak polgári, ún. társadalmi esküvők mellett KISZ-esküvőket is tartanak. Ezeken az esküvőkön a KISZszervezet vállal védnökséget. A KISZ képviselői külön köszöntik az új házasokat, megajándékozzák őket. A KISZ-esküvők számának fokozatos növekedését mutatja a következő statisztika: 1960-ban 5 1966-ban 21 1961-ben 4 1967-ben 12 1962-ben 9 1968-ban 22 1963-ban 10 1969-ben 25 1964-ben 9 1970-ben 15 1965-ben 16 1971-ben 20 Az esketésről a két menet mindig együtt tért vissza a menyasszonyos házhoz. A menyasszonyt mostmár a vőlegény vezette. A mulatozó legények a zenészekkel együtt az úton csatlakoztak a menethez. Hazatérve a hosszabb utat választották, hogy a faluból minél többen lássák őket. Az 1920-as évekig szokásban volt, hogy az útkereszteződéseknél megálltak táncolni. Hazatérve terített asztal várta a vendégeket. Az esketés után Az 1920-as évekig a hazatérő lakodalmas menetet a menyasszonyos ház kész ebéddel várta. A vendégek egyenesen asztalhoz ültek. A főhelyen, az ajtóval szemben, a tükör és a mestergerenda alatt ült az ifjú pár. Mellettük két oldalt a násznagyok foglaltak helyet. 1925-1945-ig a jegyző, a pap, az orvos és 602