A Debreceni Déri Múzeum Évkönyve 1974 (Debrecen, 1975)

Néprajz - Szathmári Ibolya: Lakodalmi szokások Hajdúszováton

jövetelek bőven nyújtanak szórakozási lehetőséget, ahová együtt mennek el a fiatalok: „kimozdítják őket az otthonülésből" (Bak Józsefné 66 éves). Háztűznéző, lánynéző Háztűznézni csak idegen faluba mentek, hiszen a szovátiak mindent tudtak egymásról, nem volt szükség erre az ismerkedésre. Először a legény ment háztűznézőbe, ahová elkísérték őt szülei, nagynénje, nagybátyja vagy keresztszülei, esetleg testvérei is. A látogatás időpontjában előre megállapodtak, nem érkeztek váratlanul. Bármelyik napon mehettek, általában délután érkeztek a lányos házhoz. A lófogatot, amelyen utaztak, a faluban élő rokonságnál kötötték be. Ha nem volt rokonuk vagy ismerősük ebben a faluban, egyenesen a lányos házhoz mentek. Ütközben bizonyos jelekből következtettek küldetésük sikerére. Azt tartják, pl. ha kéményseprőt látnak, szerencséjük lesz. Ha nyúl szalad keresztül az úton, nem lesz szerencséjük. Ha patkót találnak az úton, keresztül dobják a fej felett és ha az úgy esik le, ahogy a ló talpán van, biztosítva van a szerencse, ha fordítva, akkor a küldetésük nem jár sikerrel, jobb, ha visszafordulnak (Sain Balázs 74 éves). Már a fogadtatáson lemérték, hogy milyen a lány családja. A vendégeket megkínálták tésztával, borral, ha ebédidőben érkeztek, húslevest, pörköltet vagy töltöttkáposztát és tésztát tálaltak fel. A tészta 1910-ig csőröge és iánk volt, majd húzottrétes. A háztűznéző kölcsönös volt. A lány családja viszonozta a látogatást, ami ugyanúgy zajlott le, mint a legény családjának háztűznézője. A lányos család látogatási időpontjában a legény családjának látogatásakor állapodtak meg. A háztűznéző azt a célt szolgálta, hogy mindkét család szétnézzen a másik portáján. Ekkor látták, hogy mennyire „rendes" a másik, ekkor tudták meg, hogy mije van a másik családnak. Ez a nagyszabású háztűznéző csak a vagyonosabb családoknál volt meg. A szegényebb legény egyedül, esetleg barátjával vagy keresztapjával ment háztűznézőbe. Hajdúszováton 1940-ig találjuk meg a háztűznézés szokását. Mivel a párválasztásban a fiatalok egyre nagyobb szabadságot kaptak, s a szülők számára sem az a legfontosabb, hogy mennyi vagyona van a másik családnak, 1945 után a háztűznézés elmaradt. A két család csak közvetlenül az eljegyzés előtt jön össze közelebbről ismerkedni és a teendőket megbeszélni. Lánykérés A kérés időpontját a lány és a legény előre megbeszélte. Ha más faluból nősült a legény, vagy ment férjhez a leány, akkor a háztűznéző alkalmával egyeztek meg a kérés napjában. Kedd és péntek kivételével, amelyeket szerencsétlen napoknak tartottak, bármikor mehettek kérőbe. A kérők leggyakrabban vasárnap délelőtt indultak útnak. Míg az 1880-as években a legény nem ment kérni, addig 1900-tól őt is ott találjuk nagybátyja vagy keresztapja mellett. A legény azzal a férfival ment kérőbe, aki később a násznagyi funkciót töltötte be a lakodalomban. A lányos háznál is csak a lány szülei voltak jelen a megkérésnél. Ha az ebéd37 Déri Múzeum 577