A Debreceni Déri Múzeum Évkönyve 1974 (Debrecen, 1975)

Néprajz - Szathmári Ibolya: Lakodalmi szokások Hajdúszováton

idő is beleesett a látogatásba, a vendégeket megkínálták eperlevél levessel, tyúkhússal, tésztával és borral. Ha a délutáni órákban érkeztek, pogácsával, borral kínálgatta őket a menyasszonynak való. Balogh Istvár? a kérés étrendje között említi a kitoló kását, amely jelképes kifejezője volt annak, hogy a kérőt nem látják szívesen. Hajdúszováton még él a kitoló kása elnevezés, de funkciója teljesen feledésbe merült. A kérést a legény keresztapja vagy nagybátyja adta elő étkezés után, felállva, ünnepélyesen, rigmusban: Tisztelettel léptem át e háznak küszöbét. Tiszteletet hordok én a szívem kehelén, Izsó uram és Izsó asszonyom, Küldetésbe jöttem, én azt bátran elmondom. Áltálam tisztelteti Izsó uramat és Izsóné asszonyomat. Tóth uram s neje, hogy hóknak Megkérjem kedves lányokat. Mert Tóth uramék fiók szereti Izsó uramék lányát. Szóltak nekem: jöjjek ide máma, Tegyem fel a kérdést, vigyem meg a választ, mihelyt eldöntötték. Kérem válaszokat, döntsék el mihamar. Hadd vigyem a jó hírt sietve azonnal. Tudom, várják nagyon Tóth uraméknál. Beszéljék meg mostan, válaszokat várom, Segítse az Isten! Szívemből kívánom! (Diószegi Lajos 60 é.) A választ a lány szülei megadhatták közvetlenül a kérés után. Ha nem tudtak azonnal dönteni, 2-3 napos haladékot kértek. Mindkét esetben megkérdezték lányuk véleményét is. Az 1880-as évek végéig Hajdúszováton találkozunk a jelképes válaszadással. Amikor a kérők megérkeztek, a legény az ajtóra akasztotta a szűrét. Ha a kérést visszautasították, elmenetelkor az udvaron találta a szűrt. Erre mondták: „kirakták a legény szűrét" (Tóth Béla 76 éves). 1900 után e jelképes cselekedettel nem találkozunk, csak a szólás maradt fent, ami ma is ismeretes bővült jelentéstartalommal. Kéréskor állapodtak meg a vagyoni kérdésben. A lány szülei felsorolták lányuk hozományát, ami a vagyoni helyzettől függően б párna, 2 dunna, 2, 12, 24, 32 darab párnahuzat, törölköző, lepedő volt. Az új háztartásba vihetett még házat, ökröt, szekeret, egy darab földet stb. A megegyezés szóban történt, alkudozás nem volt. A szegényebbeknél természetesen a vagyoni helyzettel kapcsolatban nem volt megbeszélés. A kérés ideje alatt egyeztek meg a móringban is (L. a Móring fejezetet). A lány ceremoniális megkérése napjainkig megmaradt, de egyre inkább veszít jelentőségéből. „Kérőbe a legény megy leendő násznagyával szombaton este vagy vasárnap délelőtt. Megvendégelik őket tésztával, itallal. A kérést a fiú nagybátyja vagy keresztapja adja elő, amire a választ azonnal megkapják, hiszen lányukkal már korábban megbeszélték azt. A vagyoni kérdések helyett a fiatalok életének zavartalan elindulásához szükséges dolgokat, 6 Balogh István: Hajdúság. (Budapest, 1969) 297. 578