A Debreceni Déri Múzeum Évkönyve 1974 (Debrecen, 1975)

Néprajz - Bencsik János: Adatok a népi építkezés ismeretéhez a Közép-Tisza vidékéről

oldhatják. A füstelvezetők közül meg kell említenünk azt a lyukashalmi szőlőskertben levő szerkezetet, amelyet egy 1940 tájékán épített kunyhóban találtunk. Az épület egyik sarkában széles füstnyílású síp-kémény áll, amelynek kb. 100 cm magasságú részén szabad tűztér van. Az itt gyújtott tűz füstje a felette emelkedő kéményen át zavartalanul távozhat. A szabadban, a kunyhók előtt vagy azok végénél szógaíán vagy leszúrt vasvillán, mintegy szolgafán főznek. A kunyhóban pedig szinte minden esetben fa- vagy vashorogra akasztják a vasíezekat (bogrács). Függesztés céljára egy erősebb faágból készült horgot vagy vaskákót alkalmaznak, amelyet vagy a puszta tető valamely fa részében (horgas) vagy a füstlevezető kéménybe beleépített vékony gerendába akasztanak fel. Ezek hosszúsága változtatható, tehát aszerint szabályozzák, hogy milyen gyorsan akarnak főzni. Két-három kunyhóban a lapos fenekű edényekhez alkalmazott vasháromlábat is találtunk. A huzat nélküli helyen, a lapos téren való tüzelés kellő ismeretet kívánt. Nemcsak a tüzelő száraz voltára kellett ügyelni, hanem a tűzrakás technikáját 26. kép. A 15. számú kunyhó kandallója 559