A Debreceni Déri Múzeum Évkönyve 1974 (Debrecen, 1975)

Néprajz - Bencsik János: Adatok a népi építkezés ismeretéhez a Közép-Tisza vidékéről

27. kép. Egy újabb típusú, sípkéménybe épített szabad tűzhely, Tiszacsege, Lyukashalom is jól kellett ismerni. A tűzgyújtáskor először száraz, összetört és megpuhított kórót vagy szalmát gyújtották be.

21 A keményebb tüzelő begyújtása (a második rakás) már ászokkal történt. Egy vastagabb fadarabot, ászokiát fektettek keresztül a parázson, amelyre keresztbe rakták a tüzelőt. így huzatja volt a tűznek, gyorsabban begyulladt az új rakás. Az egyszer-egyszer keletkezett hamut összeseperték és egy távolabbi helyen gyűjtötték, majd a szőlő befedésére alkalmazták. A szőlőbeli kunyhókban tároltak minden olyan eszközt, amely csak a szőlő munkákhoz kellett, így a kapákat, ásókat, szőlőmetsző késeket, egyenes vagy 21 A tűzgyújtáshoz használt taplóról lásd Bencsik János: A gyűjtögető gazdálkodás emlékei a Tisza mentén, a volt alsó-szabolcsi falvakban. Hajdúsági Múzeum Évkönyve, I. (Hajdúböszörmény, 1973). 560