A Debreceni Déri Múzeum Évkönyve 1974 (Debrecen, 1975)

Néprajz - Bencsik János: Adatok a népi építkezés ismeretéhez a Közép-Tisza vidékéről

fal is, ezáltal szellősebb marad az épitmény, s árvíz elvonultával hamarabb használhatóvá lesz. Hátránya pedig az, hogy könnyebben rongálódik, korhad a fal anyaga, illetve az abban tárolt eszközök, alkalmanként az élelem is gyorsabban szárad. A kész (tapasztott, megszáradt) falakra helyezték a nyeregtetőt oly módon, hogy a hosszanti falakra, az ágasokon nyugodva sárgerendákat tettek, a két keskeny vége közepéhez pedig szelementartó ágasokat ástak le. Ezekre fektették a tető legfontosabb elemét, a szelement (szelemen gerendát). Két oldalt a szelemenre horgasokat (kis kampóval rendelkező, horog alakú fák) raktak fel, majd íellécezték a tetőt. Az építkezéshez tölgy- vagy kőrisfát alkalmaztak. Fedéssel fejezték be a munkát. Tetőfedéshez nádat, gyékényt vagy sást használtak. Mivel a kunyhókon keskenyek és alacsonyak a tetők, azért könnyen elkészíthették azokat, hiszen egy borítással kellő vastagságú és 13. kép. Vályogfalú, ollótalpas kunyhó, 15. kép. Vályogfalú, kandallós kunyhó, TiszaLyukashalom csege. Lyukashalom 548