A Debreceni Déri Múzeum Évkönyve 1974 (Debrecen, 1975)

Néprajz - Bencsik János: Adatok a népi építkezés ismeretéhez a Közép-Tisza vidékéről

2. kép. Az előbbi kunyhó hosszanti oldala, Tiszacsege, Ártér. Fényképezte Bencsik J. zöldséget, sárgarépát, káposztát, vereshagymát, fokhagymát, sáfrányt, mákot, takarmányrépát, borsót, babot és burgonyát termeltek.

11 A feudális termelési gyakorlatot őrző nyomáskényszer megszűnése után (az 1860-as évektől) a szántóföldekbe is vethettek borsót, babot, burgonyát stb. A Kenderfődön elsősorban a házivászon előállításához nélkülözhetetlen kendert termesztették, a XIX. század második felétől azonban e célra más, árvízmentesített határrészeket is használhattak, másrészt a kender gazdasági jelentősége csökkent, ezért e területre is gyakran vetettek borsót, babot, mákot, s más zöldségféléket. Azonban mind Káposztafődje, mind Kenderfődje csak azoknak volt, akik telkes jobbágyok voltak. E területek azonban a növekvő szükségleteket egyre kevésbé láthatták el, ezért és a szőlő- és gyümölcskultúra meghonosítása kedvéért került sor a Lyukashálom kiosztására, hogy ott szőlőt telepítsenek. Bár a szóban forgó szőlőskertben sohasem volt folyamatos monokultúrás gazdálkodás, mert a parcellák egy részében eleve nincs, vagy nem is volt szőlő, más részükben köztes-veteményként, illetve e célra kihagyott területen termelik a zöldséget, s igen sok gyümölcsfa díszlik benne. Szőlőtelepítésre a legelő szélén, a faluhoz közel, a Lyukashalom homokos talajú környékét használták fel. A korábban községi tulajdonban levő Lyukashalmot felparcellázták és eladták a szőlőt telepíteni szándékozóknak.

12 A recens néprajzi anyag alapján kimutathatjuk, hogy szőlőskertet is csak azok 11 A káposzta palántálásáról van is egy szólásmondás a faluban: „Különös vagy, mint a Kunná rászája (palántája), - mondják a fordított, különleges életű, cselekedetű egyénre. Magyarázatként hozzáfűzzük, hogy az itt szereplő Kunné fordítva, lombozatával lefelé palántálta el a káposztát. 12 Papp József: Tiszacsege 81. 538