A Debreceni Déri Múzeum Évkönyve 1974 (Debrecen, 1975)

Néprajz - Bencsik János: Adatok a népi építkezés ismeretéhez a Közép-Tisza vidékéről

lő, a vízjárta környezethez alkalmazkodó, és e tájon őshonos sövényfalú, ágasfás tetőszerkezetű egyszerű épületeket emeltek parcelláikon.

3 Á természeti környezet azonosságából adódó nagyfokú hasonlóság mellett a két település kapcsolatát bizonyos fokú gazdasági egymásra utaltság is erősítette, amelyről a későbbiekben még szólunk. Tiszacsege bemutatásától, úgy ítélhetjük, e helyütt eltekinthetünk, mert történetével, néprajzával több tanulmány, szakcikk foglalkozik,

4 sőt Papp József tollából falumonográfia is megjelent.

5 Az említett szerzők hol részletes, hol kevésbé részletes képet rajzolnak a falu társadalmi, gazdasági életéről, néprajzának több területéről. Munkásságuk révén megállapíthatjuk azt is, hogy Tiszacsegének még a XIX. század közepén sem volt szőlőskertje. Ez kitűnik az 1855-ös gazdasági statisztikából is.

6 A falu határának megoszlása művelési ágak szerint (kh Szántó rét legelő erdő kert szőlő nádas terméketlen 2011 3 116 15 572 105 9 — 149 2 421 Hogy a rendelkezésünkre álló református egyház anyakönyveiben mégis szerepel az előző korszakban is foglalkozás megjelöléseként a vincellér szó, annak egyetlen magyarázata az lehet, hogy volt, ha jelentéktelen is, urasági gyümölcsös- és zöldségeskert, illetve szőlőskert, abban természetesen szőlőművelés. Mivel azonban a fentebb közölt statisztika szerint a falu határában szőlő nem volt, így feltételezhetjük, hogy az urasági szőlőskertet is, amelynek meglétére a Nagymajorhói történeti adataink vannak,

7 gyümölcsfával vegyesen ültették be, avagy a majorsági gazdálkodás átalakulása, a csegei birtoktestek árendába adása, illetve eladása miatt kevés gondot fordítottak a szőlőművelésre, s a statisztikai felvétel idejére az urasági szőlőskert kiöregedett. Tiszacsegén a volt jobbágy közösség részére 1861-ben osztottak szőlőnek való kerti telket. Azonban, hogy a paraszti szőlőskert létesítésének gazdasági szükségét megismerjük, a bevezetőben szólnunk kell arról is, hogy Tiszacsegén miként termelték meg a népitáplálkozásban is nélkülözhetetlen zöldségféléket. Tudvalevő, hogy az ólas-kertes települések lakóház övezetében szűk udvarok lévén, azokon zöldségtermelésre felszabadítható terület alig lehetett.

8 Az udvarokon jobbára egy-két eperfa állott, amelyeknek gyümölcsét frissen fogyasztották. Egyedül a tök termesztésére vannak adataink, ugyanis a pitar ajtaján kidobált, halomra gyűlt szemétre fehér tököt ültettek. Ennek levélzetét a baromfiak nem bántották, így szépen megnőhetett, s eltakarta az udvar kö3 Bátky Zsigmond: Építkezés 154. In: A magyarság néprajza I. (Bp. é. n.) 124-246. 4 Ezek közül néhányra itt is felhívjuk az érdeklődők figyelmét. K. Kovács Péter: A járó-, vonó- és fejősjószág betanítása Tiszacsegén. Ethn. LXII. évf. (1951) 370-395. K. Kovács László: Adatok Tiszacsege néprajzához, Népr. Ért. XXVIII. évf. (1935) 99-103. 1., Bencsik János: Egy jobbágyközösség gazdasági, társadalmi élete az úrbérrendezéstől a jobbágyfelszabadításig. Magyar Történelmi Tanulmányok III. (Debrecen, 1970.) 4992. Papp József: Pásztorok és pásztornemzetségek, Ethn. LXXXII. (1971) 201-19. 5 Papp József: Tiszacseve (Debrecen, 1967). 6 Magyarország művelési ágak szerinti terjedelme és foldj öv edelme (Buda, 1865). 7 Szabolcs-Szatmár megyei Levéltár. Acta Politica Fasc. 21. No. 383. 1821. 8 Györííy István-. Hajdúböszörmény települése. In: Magyar nép - magyar föld (Bp. 1942.) 187-215. 536