A Debreceni Déri Múzeum Évkönyve 1974 (Debrecen, 1975)

Néprajz - Varga Gyula: Az érmelléki szőlőkultúra

f.- '• V,'." >i SV-; ,,:,x <: .;;* - . ... . • . . . . _••/, 45/d. kép A bíkatőr és a raffia mellett állandóan használtak még szőlőkötözésre durva szöszből font kenderfonalat is. Ennek használata annyiban tért el az előbbiektől, hogy a fonalat gombolyagban az elöl felkötött kötőjükbe tették s ebből minden egyes kötözésnél tetszés szerinti hosszúságot húztak ki. A kötözés nélkülözhetetlen eszköze volt az éles kés, amellyel a kötözőszert a megkötés után elvágták. A férfiak erre a célra a legutóbbi időkig görbe hegyű kacor kést, a nők egyszerű konyhakást használtak. Legtöbb háznál azonban kaszahegyből kovácsolt ún. kaccsoló kést találtunk s ezzel vágták el a rafiát vagy madzagot. (45a, b, c, d kép.) A kötözés munkája esetenként különbözött. Az első kötést május közepén, néhány nappal a karózás befejezése után végezték. Ez volt a legegyszerűbb kötés, hiszen ekkor még csak a hosszabb csercsapokat, rudakat kellett a karóhoz kötözni. A munka gyorsan haladt, maga a család könnyen elvégezhette. A második kötözés június elején történt. Ekkor már gyakran három helyen is át kellett kötni a tokét. A gyenge vesszőket óvatosan kezelték, nehogy letörjön, de elég szorosan is kellett kötni, hogy a nyári viharok a laza kötést ki ne szakítsák. A hajtások ekkor már gyakran elérték a karó tetejét, de még nem vágtak le belőle semmit.

7fi Ha esős az évszak ebben az időben szinte hetenként kell kötni. De kánikula előtt feltétlenül rendbe kellett tenni a szőlőt.

7

' A harma76 Ezt a kötözési módot Horváth Sándor műkertész a múlt század végén elítéli, bár elismeri, hogy legtöbb borvidéken így kötöznek. Szerinte csak felül kellene a lombot összekötni, hogy alul a levegő jól járja a tőkét. Mezőgazda, 1897. V. 21. 4-5. 77 így tartja Pethe Ferenc is, bár nem helyesli a szokást, mert ezalatt egyes kertekben a gyom teljesen ellepi a szőlőt. Pethe Ferenc, 1809-1813. II. 422. 504