A Debreceni Déri Múzeum Évkönyve 1974 (Debrecen, 1975)

Néprajz - Varga Gyula: Az érmelléki szőlőkultúra

leghatásosabbnak vélt madárijesztő a fára függesztett döglött madár. Állítólag fél a madár a csillogó, tükröző fémdarabkától is, ezért az 1930-as években színes sztaniol-lemezből készült csíkokat hoztak forgalomba, de pár évi használat után ez kiment a divatból. A nagy csapatokban, felhőszerű rajokban megjelenő seregélyekkel szemben azonban mindezek a madárijjesztők vajmi keveset érnek. Ezért régebben vaktölténnyel felszerelt puskákkal is ellátták a csőszöket, vagy pedig a gazdák szőlőőrző csapatokat szerveztek, főként gyerekekből. A 10-12 éves gyerekekből megszervezett csapatok szőlőérés idején hetekig kint éltek a hegyen s rendszerint nagy élvezettel riogatták a madarakat. Sok gyereknek volt riasztó pisztolya is, vagy hangos kiabálással, füttyszóval, esetleg ócska edények összeverésével ijjesztgették a seregekben szálló madarakat. Gyakran 10-20 szomszédos gazda állított ki egy-egy gyerekcsapatot, rendszerint saját gyerekeikből. Máskor az egész kertben egy csapatot szerveztek s ilyenkor felváltva őrködtek, napi váltásokkal.

54 A gyerekek tevékenységét a szülők, még inkább a csőszök ellenőrizték. A csőszök hívták fel figyelmüket, mikor és hol kell különös gonddal vigyázni s ha ellustálkodtak, eljátszották az időt, még meg is fenyítették őket. A kertgazdaságok, hegyközségek az érmelléki falvakban a XIX. század végétől elindultak a magasabbfokú szervezettség útján. A szövetkezetté alakulás első jele, mikor bizonyos kerti munkákat közösen végeztek el. így pl. közös munkával készítették el a hegyi utakat, hidakat. Különösen hegyi szőlőkben a különböző bevágások, kátyúk rendbetétele, az utak mellett sarjadó cserjék kiirtása, a közös kapuk, kutak megjavítása mind olyan alkalom, amikor a gazdák egésze vagy egy-egy csoportja kénytelen közösen tevékenykedni. Néha a munkák elvégzéséhez napszámosokat, szakembereket is kell fogadni. Ilyenkor a közös terhek szétosztása, beszedése jelent kollektív feladatot. Az ilyen feladatok megszervezése rendszerint a hegybíró, vagy a kertgazda feladata volt, illetve a munkák lebonyolításában nagy szerepe volt a választmánynak. Gyakran a kertbéli gazdáknak csak egy-egy csoportját kellett mozgósítani, pl. egy kútközösséget, egy dűlőbe tartozó tulajdonosokat stb. A közös munkákkal kapcsolatosan közös pénztárat kellett működtetni, amelyet megfelelő szisztémák szerint fel kellett tölteni. Ha kevés volt a pénz a feladatok elvégzéséhez, hozzájárulást kellett kivetni, azt beszedni, könyvelni. De olyan is előfordult, hogy pénztári felesleg, megtakarítás jelentkezett. Ezt rendszerint nem osztották szét, hanem vagy tartalékolták, vagy valamilyen közös dologba befektették. Az első közös tárgyak nyilván a kapuk, kerítések, kutak, csőszkunyhó, utak, vízelvezető árkok stb. De ezek mellett, tudomásunk szerint a XIX. század második fele óta, de az is lehet, hogy régebben is már, közösen készítettek nagyobb méretű prést, megvásároltak drágább felszerelési tárgyakat, kádakat, szőlőzúzót, pálinkafőzőt stb., amit aztán megfelelő díjazásért, vámért a szőlősgazdák használhattak. Az ilyen tárgyakat valamelyik tisztségviselő gazdának a pajtájában helyezték el, és ezt a gazdát bízták meg kezelésével, aki a beszedett vámokról, díjakról feljegyzést készített, s azzal a gazdaságnak elszámolt. A közös bevételek így fokozatosan gyarapodhattak, hiszen mostmár nemcsak az esetlegesen begyűlő büntetéspénzekből, eladott útszéli szénákból, a közös feladatokra összegyűjtött maradványokból, hanem rendszeres bérekből is nőhetett a közös vagyon. Ez az út vezethetett volna a fejlettebb szövet54 A szőlőőrzésnek ez a módja emlékeztet a sárközi hálótanyára, de itt csak fiúk s főleg gyerekek vesznek részt az őrzésben, ezért a sárközi folklorisztikus szokásokat itt nem találjuk meg. 31* 483