A Debreceni Déri Múzeum Évkönyve 1974 (Debrecen, 1975)

Néprajz - Varga Gyula: Az érmelléki szőlőkultúra

kezeti rendszerek kialakulásához, melyet a XX. század eleje óta gazdasági, sőt állami szervek is egyre inkább szorgalmaztak.

50 Sajnos, az Érmelléken ilyen pinceszövetkezetek kialakulásáról nem tudunk. Bár azt sem tudjuk bebizonyítani, hogy a közös bevételeket valamiféle társas összejövetelek, kertgazdasági evések költségeire fordították volna;'

6 inkább arról volt szó, hogy a szövetkezésben rejlő valódi lehetőségeket az érmelléki szőlősgazdák még nem ismerték fel. Pedig a közös gazdasági érdekek már a XVIII. század végén bizonyosfajta összefogásra ösztönözték a gazdákat, elsősorban a szőlőmunkások fokozottabb bérköveteléseivel szemben. így a megyék már az 1770-es években több alkalommal adtak ki „árlimitáció"-kat, amelyekben megszabják a szőlőmunkásoknak fizethető béreket.

57 A munkáskéz-hiányra, s a növekvő bérigényekre utal, hogy 1805-ben már Bihar, Békés, Csanád, Temes, Arad és Krassó megye közösen állapodik meg a fizethető béreket illetően.

58 Az összefogás azonban csak a szőlőmunkások kizsákmányolásának megszervezéséig terjedt, ami nyilvánvalóan kevésbé érdekelte a paraszti szőlőbirtokosokat, akik különben is családi munkaerővel művelték szőlőiket. A XX. században itt-ott a Hangya, vagy más kapitalisztikus szövetkezet igyekezett magának híveket toborozni ezen a tájon is. Ezek a szövetkezetek azonban csak egyes gazdákat, de nem egész kertségeket tudták maguk köré tömöríteni. Az Érmelléken többféle kísérlet történt a borok értékesítésének megszervezésére is. A XIX. század első felében még az érmelléki borokat is éppen úgy beregi, Ung megyei sőt galíciai kereskedők vásárolják fel, mint a Hegyalján. A borok zömét azonban maguk a falusi kocsmárosok veszik meg és viszik el a környező falvakba, a Mezőségre, Nagykunságra, Hajdú városokba, Pestre, sőt még Bécsbe is.

59 A diószegiek is panaszkodnak, hogy „nyerészkedő üzérek már a sajtó alól" felvásárolták a mustot, azt különbözőképpen keverték s ezzel az érmeléki borok hitelét lerontották, s emiatt már szinte nem tudnak bort eladni, „a legjobb borok az ászkon feneklenek".

00 Ezért a bor értékesítésének megszervezését is az 1860-as évektől az ekkor újjászervezett hegyi tanácsoktól várták. Ebben az időben Diószegen egy „részvényes borász egylet" eszméje is felmerült, sőt egy időre meg is valósult és az 1860-as évek elején Diószegen, Debrecenben borkiállítást rendezett. Az ügy mozgatója Radó János gazda volt, akit „a tiszta szüzbornak az országgal s külfölddel megismertetés vágya" ösztönzött, de miután ő meghalt, az ügy elakadt.

01 E kezdeti szervezettségen az Ermellék nem is jutott túl. A század végén ugyanis a filoxera a régi szőlőállo55 Alapszabályminta pinceszövetkezetek részére. Bp. 1899.; Ászár község pinceszövetkezetének alapszabályai. Kisbér, 1904; Drucker Jenő, 1913; Boross Endre, 1927. 56 A közeli Berettyóújfaluban a kertgazdaság összejöveteleire régi szokásra hivatkozva fejenként fél liter bort vettek, hogy „a szokásos áldomást megigyák", ökrös István: Kertgazdaság. Feljegyzés Berettyóújfaluban. 1931. XII. 22. Kézirat. Déri Múzeum Adattára. Néprajzi gyűjtemény. 5/8-70. 57 HBmL. V. 637/a. 14. Szőlőmunkások limitációja. 1774. szept. 7. A következő bérek fizethetők: „meccők: 15 kr., karózók: 12 kr., kötözők, első: 7 1/2 kr., második, harmadik: 9 kr., szedők: 4 1/2 kr., kaszások: 17 kr., rostálok: 9 kr., venyike szedők: б kr., örögségrakók: 15 kr., nyitók, bevágok: 12 kr., Puttonyosok: 12 kr., Bognárok: 17 kr., férfi aratók (szedők): 12 kr., női aratók: 9 kr., venyike hordók: 12 kr., keverés, harmallás: 15 kr., nyomók: 13 kr., gyűjtők: 9 kr., kévekötők: 17 kr." Ennél sem többet, sem kevesebbet adni nem szabad „12 pálcza" ellenében. 58 Schräm Ferenc, 1963. 166. 59 Fényes Elek, IV. 1839. 56. 60 Vasárnapi Újság. 1865. XII. 211. £1 U. ott. 484