A Debreceni Déri Múzeum Évkönyve 1974 (Debrecen, 1975)

Néprajz - Varga Gyula: Az érmelléki szőlőkultúra

minimumnál kevesebb szőlőterülete volt, ún. „csoport" szavazati jogot kapott, vagyis több gazda közösen kapott egy szavazati jogot.

53 Nincs rá adatunk, hogy e bonyolult szavazati rendszert a hegyközségek a gyakorlatban mennyiben érvényesítették. A szájhagyomány szerint a gyűléseken nem került sor a szavazati jogok ilyen differenciált érvényesítésére, mert mindig közmegegyezéssel tudtak dönteni a kérdésekben. Ennek ellenére a hegyközségi nyilvántartások pontosan rögzítik a tagok szavazati jogait. A kertgazdaságokban azonban nemcsak a választások, hanem az egész ügyintézés is meglehetősen patriarchálisán történt. Különösen így volt ez a választmányi üléseken, amely pedig a két közgyűlés közötti időben a legfontosabb ügyintéző szerv volt. A választmány évente 3-4 alkalommal ülésezett, régebben a hegybíró házánál, újabban a községházánál. A legtöbb aktuális kérdésben a hegyközségi választmány döntött. Ilyenek voltak: a tavaszi munkák megkezdése, a nyári munkák, a gyümölcs őrzésének megszervezése, a kerti rend, kutak, gyepűk karbantartása, a szőlőőrzés megszervezése, a kertekben való mozgás korlátozása (ki-ki csak a saját dűlőjén járhat stb.), az állatok legeltetésének, csikók szabadonengedésének eltiltása, s végül a szüret időpontjának meghatározása, illetve a szüreti tevékenység pontosabb körülírása. A gyűléseket vasárnap, templom után, vagy hétköznapokon az esti órákban tartották. Egyes helyeken a választmányi tagok butykosban, kulacsban bort is vittek magukkal s az értekezlet után egymást megkínálták, néha a késő esti órákig elborozgattak. Közös evésről a hegyközségi hagyományokban nem tudnak. A választmányi ülések közötti időben a tisztségviselők saját területükön önállóan intézkedtek. A csőszök pl. a szabálytalankodókat a hegybírónak jelentették, aki azt figyelmeztette vagy megbüntette. A hegybíró büntető jogát a községi elöljáróság szabta meg, általában 1-5 forintig (pengőig) terjedt. A büntetéspénzt a pénztáros bevételezte a közös kasszába. A súlyosabb kihágásokat a hegybíró a községi, vagy a magasabb bíróságoknak jelentette. A hegyközségek egyik kulcsfontosságú megbízottja a választott csősz, vagy kerülő (egyik faluban csősznek, másikban kerülőnek mondják). A csőszt a közgyűlés egy évre fogadta. Mindenütt feltétel, hogy szőlőtulajdonos csősz nem lehet. Fizetése hasonló a mezei csőszökhöz: valamiféle kenyérgabona, egyéb élelmicikkek (szalonna, főzelék stb.), s kevés pénz. Az 1930-as évektől kezdve mindinkább a pénzfizetés dominált. A csősz köteles kint lakni a kertben. A hegyközség külön csőszkunyhót tart fenn, mely beosztását tekintve hasonló a többi pajtához. Közvetlenül a főbejárat mellett építették, hogy a csősz éjjel, ha odahaza tartózkodik is, szemmel tarthassa a jövő-menőket. Különben is, ha a kapu be van zárva (naplementétől hajnalig), ő nyitja-zárja azt, ha rendkívüli látogató jön. Közben minden kárért, kihágásért felelős. Az egyes rendtartások különbözőképpen foglalnak állást azzal kapcsolatban, hogy a csősz családja kiköltözhet-e a kertbe. Ha kint van a család, annak előnye is van a gazdákra nézve, hiszen a szőlőőrzésbe, a madarak, kártevők távoltar53 Alapszabályai... az 85 000/1938. FM. sz. végrehajtási rendelet szerint létrehozott Magyar Szőlősgazdák és Hegyközségek Országos Egyesületének. Bp. 1941.; HBmL. V. 677/b. 8. Névjegyzék az Ojléta községben megalakult Hegyközség közgyűlési tagjairól. 1938.; u. ott IX. 312. 1. A bagaméri hegyközség szervezeti és ügyviteli szabályzata. 1939. febr. 4. Itt 40 gazdának van l-l szavazata, 10 gazdának 2-2, 11-nek 3-3, és 3-nak 4-4 szavazata,; U. ott IX. 301. 1-2. Kimutatás Hajdú Vármegye területén alakuló hegyközségekről. (Lényegében az egész mai Hajdú-Bihar megye községeit tartalmazza.) 31 Déri Múzeum 481